Katona József Színház: A mizantróp

Katona József Színház: A mizantróp

  

Nem tudom, hogy Fekete Ernő hogyan képes ennyire magától értetődő természetességgel színpadon létezni és elfeledtetni a nézőkkel, hogy Alceste valójában „csak” egy szerep és hogy valójában nemis az embereket gyűlöli, hanem a hazugságot, a megjátszást és az emberi játszmákat.

Hogy Ónódi (Céliméne, aki bár folyamatosan tagadja, mégiscsak hűtlen) hogy tudja ilyen profin megjátszani, hogy nem játszmázik.

Hogy Fullajtár mit húz elő abból a bizonyos színészi kelléktárból, amitől Artioné-t – összes szánalmas próbálkozása ellenére - tényleg megsajnálom.

És Máté Gábor - miközben nem csinál semmit - eléri, hogy a közönség nyolcadjára is nevet, mikor lassú egymásutánban nyolcadik alkalommal süti el ugyanazt a poént szinte ugyanúgy (tudniillik a szonett felolvasását).

És hogy a Zsámbéki miféle hetedik érzékkel rendelkezhet, hogy úgy tudta összeválogatni a színészeket, hogy az mindegyikük telitalálat.

És vajon mi váltja ki a Petri fordította szöveg hallatán a „hát ezt én is mondhattam volna” gondolatot és érzést, mikor viszonylag ritkán beszélek verses formában, pláne csupa jambusban…

Szóval, hogy minden annyira rendben van ezzel a darabbal. És hogy kevés a nemcsak jó, de hiteles. Könyv, színház, film, bármi/bárki. 

Tudnék még itt napestig ömlengeni, de mondom röviden: menjetek a Katonába Mizantrópot nézni!

Moliére: A mizantróp

Bemutató: 2011. január 28.

Rendező: Zsámbéki Gábor

Kapcsolódó anyagok:
Sztrókay András: Hideg
Zeppe László: A direktor csomagol
Kutszegi Csaba Fekete Ernővel beszélget

Belvárosi Színház: Kupidó

Belvárosi Színház: Kupidó

Tasnádi (a darab írója és rendezője) nyilatkozta, hogy a darab 2009 decemberében nem volt még bemutató-kész, de támogatási és egyéb okok miatt a premier elkerülhetetlen volt. Nincs félkész érzetem, a darab mára összeérett, hátsó sorokból, olcsó jeggyel akár nem is bánjuk meg, ha ezt választjuk. Kis hiányérzetem mégis van.

Mert elfogadom én, hogy a szex (pláne a megszokottól eltérő), a párkapcsolatok helyrehozatala és tönkretétele kimeríthetetlen top-témák, de mégis. Minden vígjátékban, bohózatban, „könnyű műfajban” benne rejlik egy tragédia lehetősége is, ez valahogy itt mégis felületesre sikeredett (törekvés egyértelműen volt – lásd később).

Radnóti Színház: A kripli

  

Radnóti Színház: A kripli

„Azért kezdtem csak el drámákat írni, mert minden mással kudarcot vallottam, ez volt az egyetlen irodalmi forma, amely megmaradt számomra. Tudtam, hogy nem írhatok regényeket, mert nincs hozzá elég jó stílusom. […] A színpadi művek a legegyszerűbb művészeti alkotások. Csak venni kell valami nyelvjárást, egy egyszerű kis történetet, néhány karaktert és már kész is van.” (Martin McDonagh)

Ööö… csókolomnemegészenígyvanezazér’, de részben egyetértünk. Amennyiben a kívánt cél ripsz-ropsz összerittyenteni egy drámát (értsd: színpadra szánt, párbeszédekre épülő alkotást) úgy tökéletesen osztom a fenti véleményt. Nem szándékom a) megfejteni „A színpadi művek a legegyszerűbb művészeti alkotások” gyöngyszemet, b) filozofálni azon, hogy csak a regényíráshoz szükséges-e a jó stílus c) elmélkedni azon, hogy tényleg elég-e a fent nevezett három eszköz (nyelvjárás, történet, karakter) egy jó drámához, d) utánanézni az író munkásságának, mondván „hátha írt valami nemcsak sikeres, de jót is”.

Vígszínház: Az öldöklés istene

Az a fajta darab, amelyre a rendszeres színházba járó (rendszeres színházba járó alatt e cikk szerzője nem a szigorúan Örkény-Katona-Radnóti háromszögön belül tartózkodó, a szórakoztató színházat mélyen megvetőt, nem a csak és kizárólag TÁP, Pintér Béla, Szputnyik féle izgalmakat keresőt, sokkal inkább a gyakran, többféle színházban, stílusban megforduló, érdeklődő nézőt érti) vállat rándít: „Ezt is láttuk. Mehetünk sörözni.” Ennél hosszadalmasabb beszélgetést a darabról  elképzelhetetlennek tartok, habár. Sem nézhetetlen szarnak, sem bravúrosnak (utóbbi a ruhatárban mögöttünk álló 30-as pár első impressziója a darabról) nem értékelhető a darab, inkább az a jó öreg „középszar volt ez is, egy hét múlva azt sem tudom miről szólt” típusú parasztvakító közepes.