tag:blogger.com,1999:blog-77576428538721083662024-03-13T08:11:03.479-07:00Megmondjuk a frankót.Színházról, filmről, kiállításról.
De főleg színházról.Szőke Noémihttp://www.blogger.com/profile/16254050467290483967noreply@blogger.comBlogger16125tag:blogger.com,1999:blog-7757642853872108366.post-80756127411280917032011-12-29T12:24:00.001-08:002011-12-29T12:32:00.154-08:00Katona: Woyzeck<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 10pt;">Mottó:</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 10pt;">ahogy a szél meglebbenti a függönyt:</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 10pt;">nem a függöny, nem a szél. A lebbenés</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: 10pt;">Fodor Ákos</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Valahogy ez jutott elsőre eszembe a darab után.<br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-WQx3zYQVvB4/TvzNdIpdacI/AAAAAAAAACo/LdftTFvyeCQ/s1600/phoca_thumb_l_dsc_7282.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; cssfloat: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" rea="true" src="http://4.bp.blogspot.com/-WQx3zYQVvB4/TvzNdIpdacI/AAAAAAAAACo/LdftTFvyeCQ/s200/phoca_thumb_l_dsc_7282.jpg" width="132" /></a>Másodjára meg a Bodó rendezte Liliom, helyesebben egy kritika a Schauspielhaus Graz nemzeti színházi vendégszerepléséről, a szerzőnek meg sem kellett volna írnia a kritikát, elég lett volna a nemes egyszerűségében mindent kifejező cím: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Irány Graz</i>. Aki látta a darabot, érti: nincs mit szétszedni, elemezni, („<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/John_Stuart_Mill"><span style="color: blue;">Az elemzés magában rejti az érzések elkendőzésének tendenciáját<span style="font-style: normal;">.</span></span></a></i>”) minden a helyén van, úgyhogy a feladat egyértelmű és adott: Nyugati, vonatjegy, Graz. </div></div><div class="MsoNormal" style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Aztánmeghogy nyeretlen kétévesként 1994-ben valahogy elkeveredtem a Művész Színház <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Godot-ra várva</i> előadására (oh, máig megvan a kottarészlet-kellék, amit DARVAS IVÁN KEZE ÉRINTETT!), fogalmam nem volt Beckettről, a mű ikonikusságáról és az abszurdról. Az első felvonás végén értetlenül álltam és azon gondolkoztam, hazamegyek, a darab végén meg azon, vajon van-e még jegy a következő előadásra. (Mindig a végletek.) Hogy a két felvonás között bennem, mint befogadóban mi történt, azt nem tudom, valószínűleg ez a homlokra csapós, minden összeáll érzés.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">(Meghogy Ascher biztos látta Keresztest a Cabaret-ban és rájött, hogy az újabb főszerep elkerülhetetlen. Fekete Ernő meg alap, hogy kihagyhatatlan…)</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Éshogy milyen jó, hogy Tom Waits csak angolul engedélyezi a dalokat énekelni. Tök egyszerű zenéje és Kathleen Brennan gyilkos, gyomorbavágós dalszövege a színészek sivár angol kiejtésében szólal meg, a katonások pedig szögletesen, töredékesen, de ropják. Abszurd, torz és harmóniamentes, de egy szürke világ (díszlet: Khell Zsolt) torz figuráihoz tökéletesen passzol. </div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Szóval minden a legnagyobb rendben: a doktor tárgyként kezeli a beteget, a kapitány lenéz, a feleség félrebaszik, akivel félrebaszik üt, Woyzeck öl és mint ketrecbe zárt patkány szabadulást keres. Mégcsak azt se.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">És ez a világ tényleg így kerek.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Nincs ezen mit ragozni… irány Graz.<br />
<br />
Georg Büchner: Woyzeck<br />
Rendezte: Ascher Tamás<br />
Bemutató: 2011. november 4.</div>Szőke Noémihttp://www.blogger.com/profile/16254050467290483967noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7757642853872108366.post-63827465623681660702011-11-06T14:33:00.000-08:002011-11-14T08:02:13.551-08:00Katona: A filozófus<div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg122z03MN-5LJi-WSoV1-y-SNhidhBN8iJIew15tV5rcTPX6eULmX4B8ek19VH1_Kz-B1XUraU_4a_mCSZxzIjDJK2nlNOSNfJ2Q1OplV1bBd5sQoYoA5lhHWjypM9tXYs8L3Zta5MlGzu/s1600/a_filozofus_katonajozsefszinhaz_fullajtar_andrea.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg122z03MN-5LJi-WSoV1-y-SNhidhBN8iJIew15tV5rcTPX6eULmX4B8ek19VH1_Kz-B1XUraU_4a_mCSZxzIjDJK2nlNOSNfJ2Q1OplV1bBd5sQoYoA5lhHWjypM9tXYs8L3Zta5MlGzu/s320/a_filozofus_katonajozsefszinhaz_fullajtar_andrea.jpg" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A blog életét megbénította kicsit a laptop romlás, van ám ennek előnye is, nézzük mire emlékszem a 2011. október 8-én (idestova egy hónapja) látott Bessenyei darabból:</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: 0cm;">1)<span style="font-family: "Times New Roman";"> </span>népiesen beszéltek benne</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 27pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -27pt;">2)<span style="font-family: "Times New Roman";"> </span>Pálmai Anna (Angyélika) jól játszott (hogy mi volt a szerepe, nem emlékszem, arra viszont igen, hogy jó volt)</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: 0cm;">3)<span style="font-family: "Times New Roman";"> </span>Zuckerkopó</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: 0cm;">4)<span style="font-family: "Times New Roman";"> </span>egy jelenetben volt egy ferde asztal</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: 0cm;">5)<span style="font-family: "Times New Roman";"> </span>pávás ruha Fullajtáron hatalmas volt</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: 0cm;">6)<span style="font-family: "Times New Roman";"> </span>a közönség kb. harmadik sorában ült Esterházy Péter</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: 0cm;">7)<span style="font-family: "Times New Roman";"> </span>partnerem többször rám nézett szemeit idegesen forgatva</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: 0cm;">8)<span style="font-family: "Times New Roman";"> </span>a mellettem ülő folyamatosan az óráját nézte.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">A rossz hírem az, hogy valószínűleg a darab után 5 perccel is ennyire emlékeztem volna.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Mondják, hogy az idő megszépíti az emlékeket.</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Nos, ha azt nem is, de legalább feledteti mindazt, amit a kegyetlen tudatalatti nem talál megőrzésre érdemesnek.</div><br />
Bessenyei György: A filozófus<br />
Rendező: Gothár Péter<br />
Bemutató: 2011. október 8.<br />
<br />
Kapcsolódó anyagok:<br />
<a href="http://es.hu/koltai_tamas;idoutazas;2011-10-19.html">Koltai Tamás: Időutazás</a><br />
<a href="http://www.kultura.hu/main.php?folderID=1174&articleID=318292&ctag=articlelist&iid=1">Tarján Tamás: Külső tekéntet</a>Szőke Noémihttp://www.blogger.com/profile/16254050467290483967noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7757642853872108366.post-87269971017727662942011-06-26T10:55:00.000-07:002011-06-27T09:06:59.593-07:00Belvárosi Színház: A Bandy-lányok<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;">A Bandy-lányok</b></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: Arial; font-size: 10pt;"><shapetype coordsize="21600,21600" filled="f" id="_x0000_t75" o:preferrelative="t" o:spt="75" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" stroked="f"><stroke joinstyle="miter"></stroke><formulas><f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></f><f eqn="sum @0 1 0"></f><f eqn="sum 0 0 @1"></f><f eqn="prod @2 1 2"></f><f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></f><f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></f><f eqn="sum @0 0 1"></f><f eqn="prod @6 1 2"></f><f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></f><f eqn="sum @8 21600 0"></f><f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></f><f eqn="sum @10 21600 0"></f></formulas><path gradientshapeok="t" o:connecttype="rect" o:extrusionok="f"></path><lock aspectratio="t" v:ext="edit"></lock></shapetype></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijByC7D_5NGcJjdtNX4wBv1jUjNuYONIAO9rMwURUnwGynuecFy8CS6I-mzcPOCkzLrDZndmJFV0q-NLdPB8oB87ZEm8lhRU0uFJd0L4_mVa0I8yx4DSZ4Wjqba-jMEWhX42yat75uuIM7/s1600/bandy-lanyok-01.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; cssfloat: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" i$="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijByC7D_5NGcJjdtNX4wBv1jUjNuYONIAO9rMwURUnwGynuecFy8CS6I-mzcPOCkzLrDZndmJFV0q-NLdPB8oB87ZEm8lhRU0uFJd0L4_mVa0I8yx4DSZ4Wjqba-jMEWhX42yat75uuIM7/s320/bandy-lanyok-01.jpg" width="304" /></a></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Megvan az a fajta 50-es, 60-as korosztály, aki a színházban jucizik és dorkázik (mintha legalábbis kebelbarátnők lennének Hernádival és Udvarossal), aki a poénokat hangosan visszaismétli, hol magában (persze kihallatszik), hol párjára nézve, és aki annyira elfogult, hogy teljesen mindegy, imádottja miben játszik? Aki úgy indul el a színházi estére, hogy „hát Hernádi és Udvaros…csak jó lehet”, és bármi is történik a színpadon, előre meghozott ítélete igazolódik? Ha még így sem tiszta, a mikroszkópos Sas-kabarén harsányon nevetős kategória lelkes tagjai közt keresgéljünk.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Egyáltalán nem vagyok ellene az ún. könnyed-nyáresti bulvárdaraboknak. (Igazából de, csak annyira jófej vagyok, hogy még ezeknek is adok egy esélyt.) De ez! Még írni is nehéz róla.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Tartalom: két ex-trió tag vár a harmadikra a Choo-Choo Bárban, de amíg Ica (így hívják a harmadikat, ez kérem magyar darab) nem érkezik meg, elpróbálják az esti koncertet, két szám között pedig csacsarásznak.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Namármost. Ezt nem helyszűke miatt foglaltam össze egy mondatban, hanem, mert többen képtelenség. Semmi, de semmi az égvilágon nem történik, és nagyon szívesen írnék most egy „azon kívül, hogy”-ot, de nem tudok. A „csacsarásznak” viszont kis magyarázatra szorul: egymás számára (számomra meg pláne) tökéletesen fölösleges és kifejezetten semmitmondó dolgokról beszélnek. (Ha valakit eszeveszetten érdekelne, miről folyt a csacsarászás, javaslom, nézze meg a darabot, ugyanis én egy hét távlatából – ha agyonütnek – sem emlékszem.) Mindenesetre ők ezeket valószínűleg vicces dialógusoknak szánják, de az egész darab leghumorosabb jelenete, mikor Udvaros a youtube-ot „t”-vel ejti, Hernádi pedig rendre kijavítja, mondván az „jutyúb”. Teszi ezt legalább háromszor, az ismétlés jól bevált humor-eszközével élve. És ez tényleg a legjobb poén volt. Halálra röhögtem magam.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Nem is ez a legnagyobb gond. Hanem amikor elkezdenek énekelni! Értem én, hogy nem Zeneművészeti opera-tanszakra jártak…Törőcsik a semmi hangjával úgy énekelte a „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nem vagyok én úrinő</i>”-t, Eszenyi a „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Lesz maga juszt is enyém</i>”-et, vagy Juci a „<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=P4o3YBZG9pU">Stoller Miki</a></i>”-t hogy szem nem maradt szárazon….Na ez most nem ilyen. Dallamtalan borzalmak követik egymást Parti Nagy átiratában, tuti jó a szövegük (bár én többször nem hallottam, mit énekelnek), de biztos jó volt, na.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Hernádit és Udvarost imádom, de nem is tudom….nem jópofák, hanem jópofÁSKODÓK, nem könnyedek és lazák, hanem könnyednek és lazának tűnni akarók. Nem akarok bántó lenni, de nem elég annyi egy darabhoz (még egy bulvárdarabhoz sem), hogy „a főszerepben Hernádi Judit és Udvaros Dorottya”. Éppígy nem elég tízszer ruhát váltani (teszem hozzá, állati jól áll nekik, bomba nők), nem elég mindenféle előadásmód nélkül danolászni, és tiszta ciki erőltetett, fahumorral apellálni. Ezt talán Dévényi Tibor-effektusnak tudnám hívni, mikoris az ember döbbenten néz, hogy „te jó Isten, mi jöhet még”, és csak azért nem kapcsoljuk tovább a tévét/állunk fel a darab alatt, hogy teszteljük, mit és meddig bírunk.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Szóval öt perc danolás, öt perc semmitmondás, öt perc danolás öt perc semmitmondás. Ez volt a darab.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Így telt el a 90 perc.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Jó szórakozást!</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
Parti Nagy Lajos: A Bandy-lányok</div>Rendező: Ascher Tamás<br />
Bemutató: 2011. június 18.Szőke Noémihttp://www.blogger.com/profile/16254050467290483967noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7757642853872108366.post-24867699311489123342011-05-13T09:34:00.001-07:002011-05-17T12:09:32.663-07:00Nemzeti: Az ember tragédiája<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Kicsi is, savanyú is, de a mi kutyánk kölyke (hogy egy üde képzavarral éljek): XX. század előtti jó drámákból mi magyarok nem nagyon vagyunk eleresztve. Tudom én, hogy Katona és Madách nemzeti nagyjaink, büszkék is vagyunk rájuk, mint az angolok Shakespeare-re, a franciák Moliére-re, az olaszok Goldonira, a németek Schillerre és Goethére, a különbség csak annyi (bár persze minek hasonlítgatni?), hogy viszonylag kevés emberrel (számuk a nulla felé konvergál) találkoztam életemben, akinek kedvenc olvasmánya a Katona vagy a Madách mű lett volna (olyannal viszont már többel, aki fent nevezett külföldi szerző(k) lelkes rajongója). Adott tehát egy N/nemzeti klasszikus, egyébként eredetileg nem színpadra szánt mű, a hozzátapadó ambivalens elvárásokkal, és korábbi interpretációk tömkelegével, a kérdés: mit lehet vele kezdeni?<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfgWicTGG35DzfghSf-QZaPnGKwHSLouGF8qG48BKMta0IwSqZaS7LvsuYBY2n_YqO48NI6XrHrftol9ImmPBbG8VNIBBg08lJ64DRRyVSKZdlAsJCFIDsRtuGkhmxeeI9a54ZyWZ01kyO/s1600/embertrag%25C3%25A9di%25C3%25A1ja.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" j8="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfgWicTGG35DzfghSf-QZaPnGKwHSLouGF8qG48BKMta0IwSqZaS7LvsuYBY2n_YqO48NI6XrHrftol9ImmPBbG8VNIBBg08lJ64DRRyVSKZdlAsJCFIDsRtuGkhmxeeI9a54ZyWZ01kyO/s1600/embertrag%25C3%25A9di%25C3%25A1ja.jpg" /></a></div></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; tab-stops: 408.75pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; tab-stops: 408.75pt; text-align: justify;">Lehet például modernizálni, és Alföldi szerint erre szükség is van. (Végülis miért ne? Végülis miért? DE! Könyörgöm a modernizálás ne merüljön ki a vígszínházas <a href="http://cirkuszanepnek.blogspot.com/2011/04/vigszinhaz-romeo-es-julia.html">Rómeó és Júlia – féle vizuálshow</a>-ban.)<br />
<br />
Ennek az elképzelésnek megfelelően a szereplők 90%-a (beleértve Ádámot és Évát) farmeres-tornacipős-pólós fiatal: nemcsak szerepükben, színészként is lelkesek, lendületesek és erőteljesek. Szatory Dávid alakítása nem zseniális és lehengerlő, „pusztán” nagyon-nagyon rendben van és ezzel az előadás legjobbja: Ádámja igazi „kaméleon”, színről-színre változó, az adott korba illeszkedni akaró és tudó, mindent kipróbálni vágyó Férfi, aki minden színben és pillanatban jelen van: élvhajhász rómaiként, szabadságról szónokló Dantonként, horoszkópkészítő „Keplerként” egyaránt hiteles, mint ahogy hiteles minden csalódottsága, elkeseredése vagy lelkesedése. </div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Tenki Réka Évája nemzavaróan közepes; ha szövege 80%-ában nem ordibált volna és vált volna ettől érthetetlenné, még akár tetszhetett is volna. Így annyira nem. (Jelzés a színház felé: a teljes londoni szín szinte érthetetlen, valami nagyon nem volt/nincs rendben ott a hangosítással.)</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><a href="http://www.nemzetiszinhaz.hu/lib/thumbnail_2d.php?base_width=1024&base_height=768&img=/var/www/nemzetiszinhaz.hu/html/dynamic/ember_tragediaja_11__1075.jpg">László Zsolt</a> zsigerből színész, képtelen nem kolosszális és átütő lenni, kivéve, ha azt a rendezői utasítást kapja, hogy Lucifer az Úrral és Ádámmal egyenrangú. Ezt a gondolatot, egyébként, mint az alá- és fölérendeltségi kapcsolatokat hevesen elutasító ember üdvözlendőnek és példaértékűnek tartom, de az egyenjogúság és a darabban elővezetett haverkodom-bratyizom közé egyenlőségjelet mégsem tudok tenni. Lucifer szerepébe belefér a humor és az irónia (ezt László Zsolt remekül hozza), de nem fér bele a nyegleség, a flegmaság, a pofavágás és a bratyizás. Illetve belefér, de súlytalanná, néhol komolyan vehetetlenné válik. Az Úrhoz nem ilyen Lucifer, Luciferhez nem ilyen Úr jár. <a href="http://www.nemzetiszinhaz.hu/lib/thumbnail_2d.php?base_width=1024&base_height=768&img=/var/www/nemzetiszinhaz.hu/html/dynamic/ember_tragediaja_11_03_1911.jpg">Blaskó</a> Ura nem áll szóba egy ilyen Luciferrel, László Zsolt Lucifere pedig nem áll szóba egy ilyen Úrral. </div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">(Mellesleg az egy színész-egy bekezdés koncepció nem véletlen jelen esetben, a színészek nem egymással, inkább egymás mellett játszanak, hogy ne mondjam: eljátszanak egymás mellett. Ez például Csehovnál okés, de...)</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Szóval valahogy nem az igazi.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Igazi (tehát nem kamu, lásd vígszínházi Rómeó és Júlia – párdon) viszont a vizualitás: Alföldi nem feltűnési viszketegségből és hatásvadász „hű” meg „há”-ból, hanem az előadás (de legalábbis az űr szín) szerves részeként ereszti le a színház nagy kristálycsillárját (apropó: színházi csillárt még sose láttam előadás hasznos díszleteként – Alföldinél a pont). Az űr szín ugyanis a nézőtéren játszódik, méghozzá okkal: innen tekint le Ádám világunkra, a színpadra.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Alföldi jó ötletekkel (musicales zenei betétek, Kepler helyett Hawking szerepeltetése, a londoni színben az Életelixír mint reklámtermék) öltözteti modern és fogyasztható köntösbe az ebben az évben 150 éves kötelező olvasmányt, de az ötletek mintha puszta megértést-könnyítő lábjegyzetek, asszociációk lennének, szerepük sokszor nem kidolgozott, de mindenképpen megkérdőjelezhető.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Itt van pl. az autó. (Ez biztos valami új trend, v.ö. Rómeó és Júlia.) Ötletnek jó, hogy Ádámot Lucifer szállítsa korokon át fehér sportkocsiban, az ötlet azonban jó ötlet marad, amolyan „nesze semmi, fogd meg jól”. Az autó ugyanis, valamilyen oknál fogva kikopik a színpadról. Ugyanígy nem világos a prágai színben a Hawking-áthallás. Miért? Hawking is eladta a lelkét és tudományát? Nem értem. A gyerekeket az egyiptomi színben megbocsátom, az áthallást a gyerekmunkára értem, de hát ez a gyerekek színpadon szerepeltetése…Meg ez a keresztre mászás... Muszáj volt? Annyira elcsépelt ez már....és ami 20 éve hatott, ma nem biztos, hogy hat, szóval én azt mondom: óvatosan a túlhasznált klisékkel, keresztekkel, zászlókkal, meztelenkedéssel stb.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">A kellékek színpadi jelenlétének egyébként – üdvözlöm az ötletet – jelentése is van: a darab végén az összes színből marad valami a színpadon: az emberiség szemete eltakaríthatatlanul a földön hever. Az ötlet erős és pofán csap, viszont kár volt elrontani a parabolával. </div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Szóval a darabot nem untam, fenntartotta a figyelmemet, mégis elmaradt a katarzis, a színpadon nem történt más, mint egy megkerülhetetlen „alapmű” modernizálása és emészthetőbbé tétele. Én – hamár a Madách-Katona dichotómiában gondolkodunk – a Bánk bán juniorra szavazok.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; tab-stops: 322.5pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Jóslatom szerint az előadás nem fogja beírni magát a „Tíz színdarab, amit feltétlenül látnod kell” nagykönyvébe (de még a „Tíz színdarab, amit a Nemzetiben látnod kell” nagykönyvébe se feltétlenül); Alföldi és László Zsolt rajongóknak, Szatory Dávidot nem ismerőknek viszont kötelező. </div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><br />
</div>Madách: Az ember tragédiája<br />
Rendező: Alföldi Róbert<br />
Bemutató: 2011. május 6.<br />
<br />
Kapcsolódó anyagok:<br />
<a href="http://7ora7.hu/programok/az-ember-tragediaja-8/nezopont">Zsedényi Balázs: Trendi</a><br />
<a href="http://nol.hu/kult/20110509-szinhaz">Zappe László: Alföldi fiatal tragédiája: Döntetlen</a><br />
<a href="http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=424294">Bóta Gábor: Lázas kételyhalmaz és felkiáltójelek sorozata</a><br />
<a href="http://www.szinhaz.net/index.php?option=com_content&view=article&id=36048:ket-labon-jaro&catid=13:szinhazonline&Itemid=16">Herczog Noémi: Két lábon járó</a><br />
<a href="http://kultura.hu/main.php?folderID=1435&articleID=312938&ctag=articlelist&iid=1">Urbán Balázs: Nézőpontok játékai</a>Szőke Noémihttp://www.blogger.com/profile/16254050467290483967noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7757642853872108366.post-81540106480563085002011-04-30T08:05:00.000-07:002011-05-14T01:37:14.922-07:00Katona: Dilettánsok<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Aschert ismerve és szeretve az ember azt gondolná, képtelen valami semmitmondóan dögunalmast összehozni. </div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">És de és de és de.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTn0DpJAytqQGWNyB9ZOtmtljQIbQ7Y6ZXvV1pxroDb-7hUUfBICPnEWnWyJkC8SMvErcc9TjRKn1CjOkEJ-26SeONf1g1BXKgh97Q9XcdhUMp-PhpOC9DB02Ysf6Yd8mz0hLds0jAOHGc/s1600/dilettansok_katonajozsefszinhaz_D__FO20110427028_2c.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="191px" j8="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTn0DpJAytqQGWNyB9ZOtmtljQIbQ7Y6ZXvV1pxroDb-7hUUfBICPnEWnWyJkC8SMvErcc9TjRKn1CjOkEJ-26SeONf1g1BXKgh97Q9XcdhUMp-PhpOC9DB02Ysf6Yd8mz0hLds0jAOHGc/s320/dilettansok_katonajozsefszinhaz_D__FO20110427028_2c.jpg" width="320px" /></a></div><div align="left" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Nem is ez a „jól átvertek, vissza a pénzt” agresszív érzés, inkább ez a baromi nagy üres csalódás. Hogy ezt miért kellett? Miért volt olyan fontos ezt megrendezni? Mi a fenének a jó díszlet, ha nem használjuk semmire? Legalább törölték volna le a táblát vagy bármi. Akármi! És miért kell végigkínlódni az első felvonást, mikor az első tíz percben kiderül „mi a szitu”? Nem vagyok cselekménykényszeres, de könyörgöm! Mikor fél órán keresztül (vagy annyinak tűnt?) egyenként feltálalják a katyvasz-kajákat….áááááááááááááá….nekem ez unalmas, vontatott és felesleges! Ha az ismétlés, mint rendezői eszköz alkalmazásának célja az irritálás volt, úgy ezt kétségtelenül sikerült elérni. Nekem nem kell elmondani hússzor ugyanazt, elsőre is képes vagyok megérteni, sőt egy-egy finom jelzésből is értek. Ha pedig az abszurdig akarta húzni e jeleneteket a rendező, akkor nem sikerült, pedig – úgy látszik ez egy bizonygatós poszt lesz – az abszurdot is értem, sőt szeretem! </div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Hát komolyan nem vágom. Máté Gábor rendez, igazgat, tanít, nincs idő normálisan belemenni egy szerepbe? Annyi a dolga, hogy nincs rá ideje? Hangyafikarcnyit sem tudtam neki elhinni egyetlen mozdulatát sem, mintha bemagolt szerepet mondana. Elek Ferencnek pedig egy dolgot tudtam simán bevenni: hogy az életében nem volt még nője. Ezen kívül semmit de semmit!</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Elmondom röviden a sztorit. (A történetmesélés többnyire unalom, rendszerint ezeket ugorja a t. Olvasó, de ha ezt kibírja, tán a darabot is, és pláne nem fogja meglepetés érni.) Két írnok el vidékre, olvasnak, tanulmányoznak, kísérleteznek, többnyire minden balul sül el, kisváros lakói hol szórakoznak rajtuk, hol ki vannak rájuk. Hitük a tudományban megingathatatlan, sőt el is hiszik, hogy könyvekből mindent - akár az orvoslást is – meg lehet tanulni. És ez még vicces és/vagy elgondolkodtató is lehetne vagy szülhetne humoros jeleneteket (kóbor nézőket ne tévesszen meg a „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">mint egy abszurd komédiában</i>” fordulat a színlapon), de nem az, és nem szül semmit. Nemcsak számomra, de a Katona közönsége sem hahotázott székéről lefordulva, agyát elhagyva a nézőtéren. Ha a cél az volt, hogy „lámlámlám, ma is ilyenek történnek, így élünk” akkor erre megint csak azt mondom, hogy „hát nagyon nem jött ez át”! Szóval nem hagyta el számat sem a gúnyos, mindentudó mosolygás, sem a tragikus nyögés (törekszenek a szerencsétlenek, de bénák), pláne nem a mélyről törő hahota, annál inkább a mélyről feltörő ásítás.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Dobhatnék csomó mentőövet, pl. hallottam a főpróbáról, állítólag itten kérem megjelenik a mai reklám is (mintegy reklámparódia), sőt még maga Öveges professzor is. Hatalmas a jóindulatom és elfogultságom Ascherral szemben, de nem. Nem jelent meg. Ja, és a forradalmas rész? Képzeljen el a kedves Blogolvasó egy forradalomjelenetet. Na, ez pontosan olyan volt. Semmi fixni, semmi faxni, kapa, szurony, nagy tömeg, ordítás. Ásítás. </div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Fekete Ernőt, Keresztes Tamást és Ónodi Esztert nézve még az a gondolat is végigfutott elmémben (a Katonában, egy Ascheren!), hogy „úr Ég, mennyire ciki már ez nekik”, egyszerűen méltatlan, komolyan mondom.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Tudnék kiemelni szép részeket (első felvonás végi napkelte pl.), de félreérhető lenne: nem kárpótol sajnos az egészért. Az első felvonás után még elfogultan bizakodtam, hogy tán a második felvonásban kiderül, miért kellett végigülni az elsőt, de nem. Hogy a darab végén csalódik-e a két francia írnok a tudományban és elégetik-e könyveiket, mondván azok csak fűtésre jók? Hát én ezt most el nem árulom, legyen min izgulni két és fél órát.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">(Jelzem: a végén természetesen csak összejött a vastaps (magyar színpadon lehetetlenség olyat produkálni, hogy ne legyen vastaps), de hogy ez minek szólt, azt nem tudom. Ha valakinek ötlete van, megköszönném a hozzászólást.)</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Kurvára, de kurvára csalódott vagyok.</div><br />
<br />
Flaubert - Forgách András: Dilettánsok<br />
Bemutató: 2011. április 29.<br />
Rendező: Ascher Tamás<br />
<br />
Kapcsolódó anyagok:<br />
<a href="http://www.irodalmijelen.hu/node/9709">Irodalmi jelen - Egy különös regény a Katona színpadán</a><br />
<a href="http://fidelio.hu/szinhaz/interju/ascher_tamas_a_dilettantizmus_egyetemes">Ascher Tamás: "A dilettantizmus egyetemleges" - Fidelio</a><br />
<a href="http://www.fidelio.hu/szinhaz/kritika/mar_a_dilettansokat_is_uldozik">Sztrókay András: Tudni vagy nem tudni</a><br />
Kállai Katalin: Már a dilettánsokat is üldözikSzőke Noémihttp://www.blogger.com/profile/16254050467290483967noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7757642853872108366.post-31543932639142298262011-04-19T07:56:00.000-07:002011-06-10T10:51:49.962-07:00Centrál Színház: Cabaret<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSUTdVS1hsu0DKQTIfPDE4KYlLEP9WvOME9-hIqK7YltuOgSfeyso0Jq-cn-bmZG6o9Cc_c1pkfcSp05ctO3YdOjPzgSl3Rv4ls4KgSEEv1hlRQquWpdzuSm7-TDZSfPmWefbf2R4p8ct5/s1600/cabaret_centralszinhaz_keresztestamas_DMOHA20101222009c.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="191px" i8="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSUTdVS1hsu0DKQTIfPDE4KYlLEP9WvOME9-hIqK7YltuOgSfeyso0Jq-cn-bmZG6o9Cc_c1pkfcSp05ctO3YdOjPzgSl3Rv4ls4KgSEEv1hlRQquWpdzuSm7-TDZSfPmWefbf2R4p8ct5/s320/cabaret_centralszinhaz_keresztestamas_DMOHA20101222009c.jpg" width="320px" /></a></div><br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Túllendülök gyorsan a musicalekkel és a kultfilmek színpadra állításával szembeni averziómon, a Bozsik Yvette-et körülölelő <a href="http://szinhaz.hu/szinhazi-hirek/40101-nyilt-level-bozsik-yvettenek">trafós balhén</a> valamint finom kultúrsznobizmusomon, mely zsigerből tiltaná centrál színházi megjelenésem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="mso-ansi-language: HU;">És onnan megyek tovább, hogy tévedtem.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Nem pusztán egy tuti siker átgondolatlan újrajátszása, világhírű dalok eléneklése és tinglitangli tánci-tánci volt ez a Cabaret (jelige: kasszasiker), sokkal inkább bátran újragondolt, kommersznek cseppet sem mondható „művész musical”. (Fogalmam nincs létezik-e a „művész-musical” terminus technicus, ha igen akkor most használom, ha nem, akkor feltalálom.) Bozsik úgy mutatja be a nézőkből gyakran rezignált távolságtartást („szörnyű, hogy történhetett ez meg a XX. században, előadás után beülünk valahova?”) gerjesztő (és csontig rágott) témát, a náci Németországot, hogy az – anélkül, hogy hatásvadásszá válna – mégis zsigerig hatol. És valójában nemis a ’30-as évekbeli náci Németországról van itt szó, hanem sokkal inkább hatalomról, kiszolgáltatottságról, ideológiákról és ál-ideológiákról.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><a name='more'></a><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="mso-ansi-language: HU;">A főszereplőnek megtett Konferanszié (Keresztes Tamás) az események és a kor mögött megbújó gerinctelen túlélő, önmaga érdekeit néző sátáni sakkjátékos. Keresztes ezt nem <i style="mso-bidi-font-style: normal;">eljátssza</i>, hanem azzá <i style="mso-bidi-font-style: normal;">válik</i>. Amikor az első felvonás végén tapsra buzdítja a közönséget az nem egy műsorvezető szimpla lelkesítése, sokkal inkább vegytiszta provokáció, ahol a nem éppen szemfüles néző is könnyen „tettestárssá” válik. Amikor felhúzza gumikesztyűjét összeszorul a gyomrunk. „Majmos” magánszáma hátborzongató, inkább oda se néznénk. És amikor könyvvel a kezében, mint dróton rángatott marionettfigura énekel, az nemcsak döbbenetes, de félelmet keltő is. Keresztes alakítása objektíven és politikailag korrekten kolosszális, szubjektíven a Magyar Szinonimaszótár „fenomenális” szócikke segíthetne az eligazodásban. (Jelen bejegyzés címe is inkább így lenne helyes: Keresztes Tamás: Cabaret) </span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Ugyanez csak részben mondható el <a href="http://www.google.hu/search?hl=hu&q=keresztes%20tam%C3%A1s%20cabaret&wrapid=tlif130322154616621&um=1&ie=UTF-8&tbm=isch&source=og&sa=N&tab=wi&biw=1259&bih=819">Marozsán Erikáról</a>. Sallyje inkább tűnik rideg vampnak, mint férfiak szexuális rabszolgájának és előbb kapcsolnék hozzá házassági ajánlatot tevő, öngyilkossággal fenyegetőző zokogó férfiakat, mint kurvapecéreket. Nem a „fizetek és lépj le”, inkább a „bármit, csak légy az enyém” kategória. Kacérsága erőltetett röhörészés, lazasága inkább lazázgatás. Mihelyst viszont énekelni kezd, mindezt megbocsátom neki: a Cabaret című számnál már megtépázott bukott angyal, amire rásegít azért a konferanszié (Istenem, Keresztes!) is: a ’30-as éveket idéző mikrofonállványt, mint mosolygó démoni szörnyeteg tartja Sallynek és arcáról kristálytisztán leolvasható a mondat: „mindegy mi történt, csak hozd a pénzt”.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Schneider asszony és Schulz úr párosa (Papp János és Borbás Gabi) rendben van, és ezzel sem degradálni, sem felemelni nem akarom őket. (Nem bántam meg, hogy nem a Básti-Haumann párossal láttam.) Schmied Zoltán tipikus figurája a náci wirtschaftnak, Simon Kornél pedig tökéletesen hozza a visszafogott, „utcán elmennék mellette” típusú fiatal amerikait, azzal a megjegyzéssel, hogy hiába a csók, meleg-múltjáról mégsem győz meg.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Meggyőző és ötletes viszont a többfunkciós díszlet: a nézőtérre belépve a színpadon fénycsóvák köröznek, kirajzolódik a füstös bár, recepció, a színpad két szélén egy-egy vonatfülke, mely utóbbi szempillantás alatt Bradshow apró (ám drága) albérletévé válik (Khell Zsolt munkája). Szintén tetszett az élő zenekar, a finom és jelzésszerű (lám-lám, horogkereszt-kavalkád nélkül is lehet valami egyértelmű) jelmezek (Berzsenyi Krisztina) és most puffogtatok egy közhelyet: mert egyik sem önmagáért, hanem tényleg egymásért.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Bozsik munkásságát ismerve nem vártam avítt, klasszikus formákra épülő színházat, mégis meglepett. Azt hiszem a musicalektől berzenkedők is hasonlókat várhatnak. Masírozás, horogkereszt-invázió, üvöltő hangosbeszélő, egyszóval sztereotípiák nélküli Cabaret született, melynek – és ezt nem győzöm hangsúlyozni – kiemelkedő bravúrja a főszereplővé megtett Konferanszié, Keresztes Tamás. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Lehet tapsolni…</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;"><br />
John Kander, Fred Ebb, Joe Masteroff: Cabaret</div>Rendező: Bozsik Yvette<br />
Bemutató: 2010. december<br />
<br />
Kapcsolódó anyagok:<br />
<br />
<a href="http://www.origo.hu/kultura/20101231-cabaret-a-central-szinhazban-bozsik-yvette-rendezeseben-marozsan-erika-csanyi.html">Dömötör Ági: Musical, ami a finnyásoknak is tetszik</a><br />
<a href="http://7ora7.hu/programok/cabaret/nezopont">Zsedényi Balázs: Végletek nélkül</a><br />
<a href="http://www.revizoronline.com/hu/cikk/2997/kander-ebb-masteroff-cabaret-central-szinhaz/">Miklós Melánia: Cabaret - Újratöltve</a><br />
<a href="http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=22880">Magyar Narancs</a><br />
<a href="http://www.nol.hu/kult/ocsmany_szabadsag__iszonyu_rend_">Zappe László: Ocsmány szabadság, iszonyú rend</a><br />
<a href="http://budapestterminal.hu/cikk/198-interju-bozsik-yvette-koreografus-rendezovel">Interjú Bozsik Yvette-tel </a><br />
<a href="http://www.centralszinhaz.hu/component/content/article/6-sajtokozlemenyek/168-a-gumitest-konferanszie">Interjú Keresztes Tamással</a><br />
<a href="http://szinhaz.hu/interjuk/39758-egy-igazi-sally">Interjú Marozsán Erikával</a><br />
<a href="http://videotar.mtv.hu/Videok/2011/05/26/06/Zarora_2011_majus_25__Vendeg_Marozsan_Erika.aspx">Záróra - interjú Marozsán Erikával</a>Szőke Noémihttp://www.blogger.com/profile/16254050467290483967noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7757642853872108366.post-88102055341951490352011-04-12T07:49:00.000-07:002011-05-06T02:01:03.793-07:00Vígszínház: Rómeó és Júlia<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Tapasztalatom szerint a Nemzeti-Örkény-Katona Bermuda-háromszög az értelmiségi réteg (főleg 20-as 30-as korosztály), valamint az alter kamaszok fő terepe. Nem beszélem túl: van egy elég széles, színházba járni szerető tizenéves réteg (értsd: fogyasztói csoport), mely az Operett és Madách színházak musical-arzenálját megunván a „ne legyen se túl alter/komoly, se tinglitangli, de azért lehessen rajta kajak röhögni, viszont legyen Mély Mondanivalója” típusú darabra vágyik.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
Na őket célozza meg a Vígszínház új bemutatójával, a Rómeó és Júliával. <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKVYGjMWtTv8zAg3bT_ujIZUg7TgWSuaB4Kyd8cWSDAj9hLotBfead2lCxMoXvrvHD9wfkwleod1EZL4LmfhUvnh6AqplpMcZR-tVO4iAwMvKijrRanr0FG8uAgJpQAi5D-kFX-5Sr7dfc/s1600/1fe94e4c5b94d3ef3cd314b85ebcc173.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="265" r6="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKVYGjMWtTv8zAg3bT_ujIZUg7TgWSuaB4Kyd8cWSDAj9hLotBfead2lCxMoXvrvHD9wfkwleod1EZL4LmfhUvnh6AqplpMcZR-tVO4iAwMvKijrRanr0FG8uAgJpQAi5D-kFX-5Sr7dfc/s400/1fe94e4c5b94d3ef3cd314b85ebcc173.jpg" width="400" /></a></div></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">(Megjegyzés: 1.) nem, nem gondolom, hogy a kamaszok csak a zenés darabokat szeretik, 2.) nem, nem nézem le a könnyed műfajt 3.) igen tudom: kamaszkor felett is járnak emberek Madáchba és Operettbe, 4.) nem, nem gondolom, hogy az értelmiségi réteg csak és kizárólag a fent említett három színházban képviselteti magát.)</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Van itt minden: autó, autókázás, motor, motorozás (Tényleg beindítják! Sőt! Az autót fel is gyújtják!), mozgókép-effektek, füst, videó kamera (digitális!), hatalmas kivetítő, szájdobolás, pillangókés-csattogtatás-pörgetés-forgatás, meztelen lány és farmeres, helyes fiúk, mászkálás a nézők közt páholyban, földszinten, emeleten… Egyszóval tombol a vizualitás. Mit tombol? Uralja a darabot. De mi van a vizualitáson túl?</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><a name='more'></a><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Sok ötlet, nyelvi frissesség és sziporka (Varró Dani újrafordítása), de a katarzis…nos az finoman szólva elmarad. Rómeó és Júlia kétértelműen hangsúlyozott mondataiból nyilvánvaló, hogy igazából nem egymásba, sokkal inkább egymás testébe szerelmesek. Hogy úgy kipróbálnák a hancúrozást. Júlia a gyilkosság kiderülte után is fancsalian mondja (helyesebben kérdezi) – a nézők nagy derültségére -: „Mint leány halok meg, özvegyen.” Éppen ezért válik érthetetlenné a második felvonás: hogy Rómeó a gyilkosság miatt kétségbeesetten őrjöng az elfogadható, de hogy mi a fenéért izgatja magát Júlia miatt, az örök kérdés marad, a gyilkosságot megelőző viszonyukból ugyanis ilyesmi nem következik. A szerelmi lángnak ugyanis parányi szikrája sem látszott köztük fellobbanni. Ha a darabot nem ismerném, óriási kérdőjellel, értetlenül állnék a végkifejlett előtt: hogy jutottak el ők ideáig? Miért lettek öngyilkosok? Úgy is kérdezhetném: „Ezt kicsit túlreagálta a srác, nem?</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">A kivetítőn gyakran megjelenik a Vígszínház és a környéken található utcák, ezen road-moviezik Rómeó. Szintén a kivetítőn, darab elején a két ellenséges családapa képe, egyik neve narancssárgával, másiké pirossal aláhúzva. Eggen. A helyszín – annak ellenére, hogy időnként olasz slágerek csendülnek fel – Budapest. Mai történet ez kérem szépen, megtörténhet a világ bármely pontján, még Ma-gyar-or-szá-gon-is. Egyes jelenetek (pl. bál) díszlete maga a Vígszínház. Színház a színházban? Esetleg a vígszínházi díszlet maga A Színház? Hogy Az Egész Színház mily’ kétpárti és micsoda veszélynek van kitéve? Direktor csere itt, szerva ott. Ásztámindenit! </div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Olvastam véleményeket, mely szerint <a href="http://fidelio.hu/image.ashx?id=7cffacbe-d6fa-43ea-a147-b0b1d5fd2fe5&vid=d8c7859c-61d8-4e51-8bba-7240895e7aeb">Bata Éva és Varju Kálmán</a> az ideális páros, az álompáros (!!!) a Rómeó és Júliára. Hát nagyon el lennék keseredve, ha így lenne. Bár oximoronnak tűnhet, de mégis: párosuk jó és egyben semmilyen. Varju Kálmán – amennyiben Eszenyi a mostani sztereotip kamaszfiú-képet kérte tőle – jó, Bata Éva váltogatja szerepét: hol 14 éves hülyegyerek, hol játékos, hol mindenre elszánt nő. Utóbbit jól és hitelesen (bár az öngyilkos jeleneten lenne még mit dolgozni), előbbit idegesítően és fiatalkodósan játssza. Gyuriska János, Dengyel Iván, Mészáros Máté, Molnár Áron, Rétfalvi Tamás közepes, Hullan Zsuzsa (bár Pápai Erikával szívesebben láttam volna) jól hozza a férje által megnyomorgatott Lady Capuletet, <a href="http://media.port-network.com/picture/instance_18/292125_18.jpg">Börcsök Enikő</a> pedig annyira jó, hogy érthetetlen mit keres a Vígszínházban.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">A darab bulváros, könnyen emészthető és még könnyebben felejthető. Képes becsalogatni iskolai „kerüljük meg a kötelező olvasmányokat” csoportokat, és képes lekötni a figyelmüket is. És a felnőttek? Várhatnak otthon könnyes szemmel Varju Kálmántól autogramot kérő lányaikra, esetleg gondolkodhatnak Eszenyi Enikőről és az ő „rendezői szándékáról”. Shakespeare (és minden emberi) ugyanis elvész a darab óriási vizuáleffektjeiben.</div><br />
Shakespeare: Rómeó és Júlia<br />
Bemutató: 2011. április 4.<br />
Rendező: Eszenyi Enikő<br />
<br />
Kapcsolódó anyagok:<br />
<a href="http://www.es.hu/2011-04-06_a-romeora-nem-rimel-a-grapefruit">Koltai Tamás: A Rómeóra nem rímel a grapefruit</a><br />
<a href="http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=412573">Bóta Gábor: Bandaháború lelkesedéssel és fanyalgással</a><br />
<a href="http://www.szinhaz.net/index.php?option=com_content&view=article&id=36020:robbanas-utan&catid=13:szinhazonline&Itemid=16">Tompa Andrea: Robbanás után</a><br />
<a href="http://nol.hu/kult/szinhaz/20110411-shakespeare_korulbelul">Zappe László: Shakespeare körülbelül</a><br />
<a href="http://www.revizoronline.com/hu/cikk/3204/shakespeare-romeo-es-julia-vigszinhaz/?cat_id=7&first=0">Revizoronline: Néző, légy elnéző</a><br />
<a href="http://tv2.hu/mokka/video/romeo-es-julia-a-vigszinhazban">Interjú: Eszenyi, Gyuriska, Mészáros</a><br />
<a href="http://premier.mtv.hu/Hirek/2011/04/02/18/Formabonto_Romeo_es_Julia_a_Vigben.aspx">Aranymetszés</a><br />
<a href="http://premier.mtv.hu/Hirek/2011/03/26/09/A_Romeo_es_Julia_premierjere_keszul_a_Vigszinhaz.aspx">Interjú Varju Kálmánnal</a>Szőke Noémihttp://www.blogger.com/profile/16254050467290483967noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7757642853872108366.post-29220471877589100692011-04-06T03:20:00.000-07:002011-05-06T02:00:44.178-07:00Maladype: Dante - Pokol<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><shapetype coordsize="21600,21600" filled="f" o:preferrelative="t" o:spt="75" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" stroked="f"><lock aspectratio="t" v:ext="edit"><img class="rg_hi" data-height="188" data-width="269" height="188" id="rg_hi" src="http://t0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTb2FQ5seQ6qOSjV6nxP_yAMhUxz94-LcNolPs1Kx-IAnOy39j6rw" style="height: 188px; width: 269px;" width="269" /></lock></shapetype></span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Már rögtön az elején essünk túl a nehezén: ez borzalmas volt.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Ha valamiféle mazochista attitűdnél fogva valaki mégis arra vetemedne, hogy az előadást megnézze, annak pár hasznos(nak tűnő) információ, egyrészt saját megfigyelésre, másrészt az előadás előtti Nádasdy-féle különórára alapozva. Szóval a förtelem minden bugyrának kimerítése nélkül, álljon itt vázlatpontokban miért is volt ez szörnyű többek közt.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; mso-list-ins: J 20110405T2139; mso-list: none; text-align: justify;">Mottó: Én előre szóltam.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><a name='more'></a><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">1.) Aki Ladányi Andrea táncművészetére kíváncsi, kérem, készüljön fel, hogy Ladányi végig mozdulatlanul egy trónszékszerűségen áll, melyben viszont Dante ül (szintén végig). Tudom én, hogy nem akármilyen testtudatosságot követel ez száz percen keresztül, dehátkéremazértna… Cserébe viszont szövegének 30%-a nem érthető: a.) mert hadar, b) mert halk, c) mert irdatlan rossz a terem akkusztikája. És még valami, mint egyetemes érvényű igazság: attól, hogy valaki tehetséges táncos még nem feltétlen tehetséges színész. Hogy Balázs Zoltánnak hogy nem sikerült Ladányinál jobb Vergiliust találnia, számomra érthetetlen, ugyanis szerintem nála CSAK jobbat lehetett volna találni.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">2.) Dante egy jelenetben így szól: „Brunetto mester Te itt?” Eme szerepet Ligeti Kovács Judit játssza, - hogy rosszul, az még nem is akkora gond -, de általános műveltség ide, érettségi anyag oda, ebből a jelenetből ember rá nem jön ki volt Brunetto mester. Ezt most megosztom: filozófus és rétor, mellékesen homoszexuális, akit Dante a Pokol hetedik körébe, az erőszakosok közé helyez. Roppant cseles, hogy egy nő játssza (játssza = elmondja a szöveget.)</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">3.) Az előadás színlapján ez áll: „Az előadásban szereplő bűnös lelkek önkéntes civilek, akik a próbaidőszak utolsó hetében lelkesen és odaadóan próbáltak velünk.” Ehhez kizárólag azt a kommentárt lehet fűzni, hogy KEVÉS, kevés volt az az egy hét. Kérem, senkit ne zökkentsen ki és ne kapjon el a röhögőgörcs, mikor a „lelkes” bűnös lelkek teszetoszán sete-sután egymásra néznek („most mi is jön?”), majd óvatosan („remélem nem vették észre a nézők”) visszateszik előző jelenetben leesett csuklyájukat.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">4.) Kedves Néző, ne számíts Dante Poklának semmiféle értelmezésére (ne adj’ Isten újraértelmezésére), pusztán a jelenetek egymás utáni eljátszására, mely egy gimnáziumi iskolanapon szuper, Trafóban viszont baromi kevés. </div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Na ennyit erről, megspékelve még azzal, hogy a Dante-művet (vagy legalább annak tartalmát) nem árt el/átolvasni előadás előtt. Ezt én megtettem, ám a darab olyannyira unalmasra és minden kreativitást nélkülözőre sikeredett, hogy néhol így is elvesztettem a fonalat (de az is lehet, hogy elaludtam). Fekete köpenyes, csuklyás tömegként együttmozgó amatőr bűnös lelkek, ramaty monotónia, nulla játék, közhelyes megoldások.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Szóval jót írni nem nagyon tudok a darabról, rosszat meg már nem akarok.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Még ezt a kb. 2500 karaktert se nagyon érdemli.</div><br />
Dante: Isteni színjáték - Pokol<br />
Bemutató: 2011. március 31.<br />
Rendező: Balázs Zoltán<br />
<br />
Kapcsolódó anyagok:<br />
<a href="http://www.szinhaz.net/index.php?view=article&catid=13%3Aszinhazonline&id=36003%3Apokoljarok-almossaga&tmpl=component&print=1&page=&option=com_content&Itemid=16">Török Ákos: Pokoljárók álmossága</a><br />
<a href="http://szinhaz.hu/budapest/40245-balazs-zoltan-pokla">MGP: Balázs Zoltán Pokla</a><br />
<a href="http://kultblog.hu/archives/2011/04/08/Maladype_Szinhaz_-_Dante_Pokol/">Nagy Nikoletta Anna: Dante: Pokol</a><br />
<a href="http://www.olvassbele.hu/index.php/szinhaz/3222-miert-dante-mikor-dante--pokol-a-maladype-szinhazban">Bedő J. István: Miért Dante? Mikor Dante?</a>Szőke Noémihttp://www.blogger.com/profile/16254050467290483967noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7757642853872108366.post-5508772850291078902011-03-13T03:45:00.000-07:002011-04-13T06:38:37.830-07:00Örkény Színház: János király<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtIDooiltxzLxJGfIGPQdbzn_G9PvNzTXRT9jMIm0Wn-oFFPP6_zJLSr-5Y_vEYf5cb_bVV0m2k2bOipS3n7GOQZ9WYWQ8ufRdkLq1yBlRJELlugQMFVeODbVM9EoqRec-41_vO9y6apZ0/s1600/untitled.bmp" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="137" r6="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtIDooiltxzLxJGfIGPQdbzn_G9PvNzTXRT9jMIm0Wn-oFFPP6_zJLSr-5Y_vEYf5cb_bVV0m2k2bOipS3n7GOQZ9WYWQ8ufRdkLq1yBlRJELlugQMFVeODbVM9EoqRec-41_vO9y6apZ0/s320/untitled.bmp" width="320" /></a></div><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span lang="EN-GB"><shapetype coordsize="21600,21600" filled="f" id="_x0000_t75" o:preferrelative="t" o:spt="75" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" stroked="f"><stroke joinstyle="miter"></stroke><formulas><f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></f><f eqn="sum @0 1 0"></f><f eqn="sum 0 0 @1"></f><f eqn="prod @2 1 2"></f><f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></f><f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></f><f eqn="sum @0 0 1"></f><f eqn="prod @6 1 2"></f><f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></f><f eqn="sum @8 21600 0"></f><f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></f><f eqn="sum @10 21600 0"></f></formulas><path gradientshapeok="t" o:connecttype="rect" o:extrusionok="f"></path><lock aspectratio="t" v:ext="edit"></lock></shapetype></span><span style="mso-ansi-language: HU;"></span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Csáki Judit szerint „nagyon jön fel az Örkény”. Szerintem nemhogy jön fel, de jelenleg nincs kőszínházi konkurenciája (nem, még a Katona sem), (értsd: én még itt rossz darabot nem láttam, Üvegcipő, Jógyerekek képeskönyve, A hülyéje, Kasimir és Karoline, Macskajáték mind nagyon rendben volt).</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="mso-ansi-language: HU;">A számomra élvezeti érték szempontjából „leggyengébb láncszem” a tegnap bemutatott János király és gyorsan le is rendezem, miért: ciki vagy nem ciki, nem feltétlen rajongok a királydrámákért, történelmi tárgyú drámákért és ezek paródiáiért (még akkor sem, ha Dürrenmatt az elkövető és akkor sem, ha Shakespeare után), a ki kinek a férje/felesége/unokaöccse/sógora és éppen ki, hogyan, kinek az átejtésével és kijátszásával jut trónra komolyan vétele az átlagosnál nagyobb koncentrációt igényel részemről. Kimondom, ahogy van: nem érdekel. Finomítok: csak speciális esetekben érdekel (pl.: Örkény, Bagossy, Dürrenmatt keresőszavakra egy közös találat). De mint látjuk, adtam neki egy esélyt. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Cserébe a felütés nagyon nagy (lehet, hogy mégse lesz ez olyan rossz? fejleményekért olvass tovább): egymás mögött, egymás után nyílnak szét a függönyök, és jelennek meg sorban a szereplők majd, hogy a nép is képviseltesse magát: leghátul csak úgy mellékesen pár akasztott ember. A francia király (Gálffi László), Fülöp (Polgár Csaba) és Róbert (Ficza István) színrelépésével beindul a gépezet, kezdetét veszi a világ hatalomra sóvár cinikusainak (Anglia és Franciaország) játszmája: ha az érdek úgy kívánja szövetséget és házasságot kötnek, gyilkolnak, ármánykodnak, elárulják és hátba támadják egymást. A nép olyannyira nem érdekes, és nem tartozik a politika tárgyához, hogy a színpadon – két kivételt nem számítva - meg sem jelenik: a darab elején és végén - szigorúan leghátul az uralkodók után - pár másodpercre láthatók a hatalmi játszadozás elszenvedői, pár akasztott ember. Mikor a Fattyú próbálja rábírni Jánost, hogy szóljon népéhez, a király értetlenkedik, és még arról sincs fogalma, hogy szólítsa őket egyáltalán. A nép – akár az uralkodók – sakkfigurák és bábok. Arthur, János unokaöccse szó szerint is: hol Konstancia (<a href="http://media.port-network.com/picture/instance_2/289128_2.jpg">Für Anikó</a>), hol más szereplők mozgatják és lesznek hangjai a gyermekméretű fabábnak.</span><br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLV9MDZ1U2KLSPOGTz0TZHQ03JTiEuOy-Yym9uAJ361JY4SPX6ZB2UL285EKUGBlKxov_HBZI-pUs_em3ogMrDK_bBA4Wk7FfCAKTPLv_YgtA78NMWBqgfob4qQo6dWq5HBG-DXFAGbh4e/s1600/images_5648.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" r6="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLV9MDZ1U2KLSPOGTz0TZHQ03JTiEuOy-Yym9uAJ361JY4SPX6ZB2UL285EKUGBlKxov_HBZI-pUs_em3ogMrDK_bBA4Wk7FfCAKTPLv_YgtA78NMWBqgfob4qQo6dWq5HBG-DXFAGbh4e/s320/images_5648.jpg" width="320" /></a></div><br />
<span style="mso-ansi-language: HU;">A hatalom szereplői ugyanakkor rossz viccsorozatok, egy képtelen világ képtelen tükröződései. Anglia királyára (<a href="http://fidelio.hu/image.ashx?id=454ac67d-528d-4a1c-b390-a16390204123&vid=c9629143-429a-4942-a5aa-93cd255b5ef2">Debreczeni Csaba</a>) anyja, mint hülye gyerekére rendszeresen rászól lábjártatásáért („Lábad!”). Lipót, Ausztria hercege, akinek hiába oroszlánbőr (Oroszlánszívű Richárd után szabadon) kabátja, viselkedni nem tudó, asztalnál nagyokat böfögő bunkó marad. III. Ince pápa követe (Mácsai Pál) szinte felrohan hatalmát jelképező trónjára, hogy onnan nézhessen le az uralkodókra. A két király a város előtt vidámparki körhintára emlékeztető lovon és trónszéken várja a bebocsátást; a két szerepet játszó (a francia király követét és az angol király miniszterét) Máthé Zsolt nyakkendője forgatásával (hol piros, hol kék) és szőke paróka/feketekeretes szemüveg felvételével jelzi éppen melyik hatalom talpnyalója és kiszolgálója. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Bagossy nem aktualizálja túl a darabot, de mind az aktuálpolitikára, mind a mindenkori hatalomra szabadon enged asszociálni. (Jelzem: rekeszizmokat komolyan igénybe vevő asszociálás ez.) Sok minden „alájátszik” ezeknek az irányítottan szabad társításoknak: Ignjatovic Kristina jelmezei (az uralkodói család palástja, díszes ruhája alatt sötét öltöny-nyakkendő látható), a szereplők kiszólásai, a fent már említett trónszék és ló, stb.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Történik még ez meg más, de lényeg a lényeg, az Örkény a tőle megszokott hozzáértéssel nyúl a darabhoz, és teszi magáévá. Groteszk, abszurd, paradox jellemek és helyzetek, tökéletes csapatmunka, rengeteg ötlet és kreativitás az új bemutató hozzávalói , és hogy mi sül ki belőle, azt inkább döntse el mindenki saját maga, mert én még mindig változatlanul úúúútálom a királydrámákat. De ez azért egy kifejezetten jól sikerült példány volt...</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;">Dürrenmatt: János király<br />
Bemutató: 2011. március 12.<br />
Rendező: Bagossy László<br />
<br />
Kapcsolódó anyagok:<br />
<a href="http://7ora7.hu/programok/janos-kiraly/nezopont">Nyulassy Attila: Akad belőlük bőséggel</a><br />
<a href="http://www.fidelio.hu/szinhaz/kritika/a_kiraly_es_babjai">Fidelio: A király és bábjai</a><br />
<br />
<br />
</div>Szőke Noémihttp://www.blogger.com/profile/16254050467290483967noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7757642853872108366.post-30743791987528038912011-03-02T05:53:00.000-08:002011-05-06T01:59:54.125-07:00Nemzeti Színház: Én vagyok a Te<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">TeAtyaÚrIsten!</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyyEhDX_LFRCBvele7vO10skRQ-aHODCcB1ZN1tqDqmXySCm76dZkz5ZxtB9ZgtrWLGgrZPKR_ROUiyetdCUjf3S6KzdSIAvcS4FXGrIp74Xt_USDwydXJM9jNAMDr0c0-sGAfHQDWsgTW/s1600/%25C3%2589nvagyokaTe.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" l6="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyyEhDX_LFRCBvele7vO10skRQ-aHODCcB1ZN1tqDqmXySCm76dZkz5ZxtB9ZgtrWLGgrZPKR_ROUiyetdCUjf3S6KzdSIAvcS4FXGrIp74Xt_USDwydXJM9jNAMDr0c0-sGAfHQDWsgTW/s320/%25C3%2589nvagyokaTe.jpg" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: xx-small;">Első parancsolat:</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: xx-small;">Én vagyok a Te Urad, Istened.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: xx-small;">Uradat, Istenedet imádd, és</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="font-size: xx-small;">Csak neki szolgálj.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Elgondolkodtató, szórakoztató, humoros, érdekes, komoly, kortárs, gotháros, esterházys, gotháros-esterházys. Kis magyarázat azoknak, akiket a „kortárs” szó hallatán pavlovi reflexből a rosszullét kerülget: a szót most nem az „érthetetlen, öncélú baromság” szinonimájaként értem (<i style="mso-bidi-font-style: normal;">„A mai olvasó olykor ingerülten elégedetlen <a href="http://mindentudas.hu/elodasok-cikkek/item/17-a-szavak-csodálatos-életéből.html" target="{TARGET}"><span style="color: windowtext; text-decoration: none; text-underline: none;">a mai irodalommal</span></a>. Hol a történet, hol vannak a szerethető figurák, hol az élet?”</i>),<span style="color: #616161; font-family: Arial; font-size: 10pt;"> </span>hanem egész egyszerűen ma élő, alkotó írót + általa elkövetett drámát gondolok mögé. És ennyi.<br />
<a name='more'></a><br />
Intravénás nyelvi turmixdózis („<i style="mso-bidi-font-style: normal;">hűtlen fog és hű háj</i>”) és kreativitás, eszmefuttatás a nyelv csodálatos életéről („<i style="mso-bidi-font-style: normal;">És ha a férfi meg a ház főnév, mert hosszan tartó stabil események, vagyis dolgok, akkor mért nem főnév a lakni vagy a növekedni?</i>”) vagy bármiről, néhol monológszerű, csöppet sem unalmas (upsz egy litotész! – vö. Vámos interjú) filozofálás istenről, emberről (<i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Mi egy Isten az Ember nélkül? Az abszolút unalom abszolút formája. Mi egy Ember az Isten nélkül? Az ártalmatlanság alakjában megmutatkozó tiszta őrület.“</i>), vagy ami épp tetszik, elképesztő színészi alakítások (<a href="http://www.nemzetiszinhaz.hu/lib/thumbnail_2d.php?base_width=1024&base_height=768&img=/var/www/nemzetiszinhaz.hu/html/dynamic/en_vagyok_ate_020.jpg">Molnár Piroska</a>, <a href="http://www.nemzetiszinhaz.hu/lib/thumbnail_2d.php?base_width=1024&base_height=768&img=/var/www/nemzetiszinhaz.hu/html/dynamic/en_vagyok_ate_018.jpg">Schell Judit</a>, <a href="http://www.nemzetiszinhaz.hu/lib/thumbnail_2d.php?base_width=1024&base_height=768&img=/var/www/nemzetiszinhaz.hu/html/dynamic/en_vagyok_ate_002.jpg">Znamenák István</a>, Szabó Kimmel Tamás, <a href="http://www.nemzetiszinhaz.hu/lib/thumbnail_2d.php?base_width=1024&base_height=768&img=/var/www/nemzetiszinhaz.hu/html/dynamic/en_vagyok_ate_015.jpg">Rába Roland</a>), izgalmas, de egyszerű díszlet (zsinórpadlásról belógatott, utolsó jelenetben ki-kilengő aprócska színpad – lám mily’ ingatag talajon járunk), jó jelmezek (Schell Judit vörös szőnyegnek is használható <a href="http://www.nemzetiszinhaz.hu/lib/thumbnail_2d.php?base_width=1024&base_height=768&img=/var/www/nemzetiszinhaz.hu/html/dynamic/en_vagyok_ate_039.jpg">uszályos ruhája</a>, Rába Roland tudatosan „fogalmamnincsmelyikegyházhoztartozik” papi gönce) jellemzik a Nemzeti új bemutatóját. </div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Znamenák úgy repül láthatatlanul az Atya, rendező, apa, író szerepekbe, hogy közben az összes szerep egy (de mi az az Egy?), Schell Judit (szolga, alárendelt), Molnár Piroska (királynő, színésznő) és az Esterházy nevű pedig hiperintenzíven mutatják be a női lélek (és nem a női szerep) rezdüléseit. Természetesen, magától értetődően és szerethetően beszélnek gyónásról, bűnről, csüngésről („<i style="mso-bidi-font-style: normal;">jól csüngő név”</i>) és rogyásról. Szabó <a href="http://www.nemzetiszinhaz.hu/lib/thumbnail_2d.php?base_width=1024&base_height=768&img=/var/www/nemzetiszinhaz.hu/html/dynamic/en_vagyok_ate_033.jpg">Kimmel Tamás</a> F/fiúja igazi outsider, demagóg lázadó (szó szerint is: a darab feléig a nézőtérről nézőként szemléli az eseményeket), akinek bakancsa és masírozása az apával/atyával, stb. való viszonyrendszerben válik érthetővé, de nem egyértelművé.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">És nesze neked posztmodern. Véletlenszerűnek tűnő szókapcsolatokkal („<i style="mso-bidi-font-style: normal;">szolgáltató igazság pallosa metszi férges ütőered</i>”) tele a hol prózai, hol drámai (shakespeare-i, madách-i, becketti) szöveg, kísérletezés a nyelvvel, színház a színházról / a színházban. „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">A színpadkép a színpadképet ábrázolja</i>.” A dolgok nem megírhatók, csak újraírhatók. Posztmodern eklektikával újraíródik szemünk előtt a (mindenfajta) teremtés. <<i style="mso-bidi-font-style: normal;">"A" "posztmodern" "világ" "minden" "szót" "idézőjelbe" "tesz" (főleg az ént és az Istent, kiket rendszeresen össze is kever […]</i>> És összekeveredik itt minden: atya-fiú, apa-fiú, alkotó-teremtő, író-alkotás (ésmégmiminden). A színésznőt/királynőt, Fiút a rendező/atya vagy akárki instruálja, végül a dirigálás joga – mint repülő hal a színpad fölött - átszáll a Fiúra: az Úr legyilkolja a királynét, színésznőt, az angyalokat, Amált és a Fiút, egyszóval mind az összes általa lett teremtett lényt, ezzel esélyt adva önmagának a teremtés/alkotás újrakezdésére. Erre azonban a Fiú kap esélyt: testét golyóálló mellény védi, modern feltámadó, nem elpusztítható, de pusztító: megöli apját és ezzel átveszi annak szerepét. Kezdheti a hókotrást elölről. És mellesleg: <a href="http://jelenkor.net/main.php?disp=disp&ID=1984">én vagyok a Te</a>.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Esterházy nyilatkozta: „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Többnyire túl bonyolult, amit írok, legalább nyolc dologról szól, és látom, hogy nem jó, ha háromnál többről szól.</i>”</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">De.</div><br />
<br />
Esterházy Péter: Én vagyok a Te<br />
Bemutató: 2011. február 26.<br />
Rendező: Gothár Péter<br />
<br />
Kapcsolódó anyagok:<br />
<a href="http://www.fidelio.hu/szinhaz/kritika/isten_meghal">Kállai Katalin: Isten meghal</a><br />
<a href="http://www.revizoronline.com/hu/cikk/3072/esterhazy-peter-en-vagyok-a-te-nemzeti-szinhaz/">Tarján Tamás: Énénének</a><br />
<a href="http://7ora7.hu/programok/en-vagyok-a-te/nezopont">Ugrai István: Monodráma</a><br />
<a href="http://www.ellenfeny.hu/szinhazmuveszet/budapest/te-vagyok-gothar-peter-nemzeti-szinhaz-esterhazy-peter">Sztrókai András: Te vagyok</a><br />
<a href="http://www.szinhaz.net/index.php?option=com_content&view=article&id=35959:ha-mi-lennenk-esterhazy-peter&catid=13:szinhazonline&Itemid=16">Herczog Noémi: Ha mi lennénk Esterházy Péter</a><br />
<a href="http://videotar.mtv.hu/Videok/2009/05/29/15/Zarora_2009_majus_21__Vendeg_Gothar_Peter.aspx">Záróra - 2009. május 21.: Gothár-interjú </a>Szőke Noémihttp://www.blogger.com/profile/16254050467290483967noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7757642853872108366.post-28962686118370714002011-02-22T13:39:00.000-08:002011-02-24T05:22:51.832-08:00KoMA ALKA.T: Fédra fitness<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjamdHpbyXJ-DMzEFTeHIUu44UPZkrSoDmDVOHMCR9Wqp26-Lu_QmHnoYiU8fkja7kzNyXRzrQz-Js8iZfvGXgk7hD5yVF8oxWukWsRDop2GLNWDvGr8eIR3wQ34-hGCY3MUNc0m5Dh8rah/s1600/f%25C3%25A9dra.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="205" j6="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjamdHpbyXJ-DMzEFTeHIUu44UPZkrSoDmDVOHMCR9Wqp26-Lu_QmHnoYiU8fkja7kzNyXRzrQz-Js8iZfvGXgk7hD5yVF8oxWukWsRDop2GLNWDvGr8eIR3wQ34-hGCY3MUNc0m5Dh8rah/s320/f%25C3%25A9dra.jpg" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">A színház kétezer éves múltjával nehéz formabontót létrehozni, apróságokkal, például helyszín, viszont lehet izgalmakat okozni. Jelen esetben ez történik, a <span id="goog_316231074"></span>Fédra fitness<span id="goog_316231075"></span> helyszíne ugyanis egy fitneszterem (Arnold Gym), súlyzókkal, szobabiciklivel, kangoo cipővel, fitballal. Nem öncélú formabontásról van szó: az eredeti Phaidra történettel ellentétben Hippolütosz (<a href="http://foto.szinhaz.hu/main.php?g2_view=core.DownloadItem&g2_itemId=3416&g2_serialNumber=4">Jaskó Bálint</a>) nem euripidészi vagy racine-i megoldással utasítja el a királynét, hanem egy egyszerű mondattal: „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nem baszlak meg anyám, mert öreg vagy</i>.” E kulcsmondat köré épül a darab, illusztrálva ezzel a „rendszeresen tornázom, jógázom, sportolok, és a testsúly indexemről se feledkezem meg” harmincasok és az öregecske Fédra (lám a név is leegyszerűsített) közti konfliktust.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Ugyanezt tükrözik a jelmezek: mindenki (Hippolütosz, Minitaurosz) melegítőben, tréningruhában, <a href="http://kultura.hu/img/upload/200901/fedrafitness_csakanyieszter_jaskobalintD__YT20090110057.jpg">Fédra</a> viszont hosszú, fekete szövetkabátban és piros felsőben nyomja (előbbiek szobabicajt, utóbbi step aerobickot), s még akkor is elegáns marad, mikor „ha azt teszem, mint a fiatalok, fiatallá válok” attitűddel felkeresi és felfedezi a steppadot és a személyi edzőt, mint neveltfia meghódításának egyetlen lehetőségét. Nemcsak vicces a kigyúrt, endomorfokkal, kardiovaszkularitással és egyéb – emberi halandó számára tökéletesen érthetetlen – szavakkal dobálózó edzőnő és a fiatalokkal lépést tartani akaró Fédra párperces tornajelenete, hanem megrendítő, szánalmat ébresztő és megrázó: bármennyire is erőlködik a királyné, egy fitneszteremben örök outsider marad.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">És nemcsak a fitneszterem érthetetlen, de a Fédra körüli világ is: a pap tőzsdéről, regresszióról, inflációról, a szexuális felvilágosításra szoruló Hippolütosz mentálhigiéniés személyi trénerről (pap) beszél, Minitaurosz a virtualitásban elmerülő cyber-szemüveges hülyegyerek, Szaurosz pedig tipikus „gyúrunk vazze” típusú macho, hovatovább nőket erőszakoló kokainista macho. Ők Fédra társasága, helyesebben családja, a másik világ, a fiatalok világa.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">S hogy mit csinál mindeközben Thészeusz? Fekpadon hever. Kómában. Jelzem nem semmi fizikai-szellemi teljesítmény Scherertől egy órán keresztül mozdulatlanul feküdni, ám onnantól, ahogy felébred sajnos ő a darab leggyengébb láncszeme: ugrabugrál, idétlenkedik, ami nem lenne baj, a baj az, hogy ezt mindennemű hitelesség nélkül teszi. (Értsd: nemhogy halvány elképzelésem nincs milyen királyt szeretett volna eljátszani, de még csak tippem sincs.) Rajta kívül viszont mindenki nagyon rendben volt. És most talán illendő lenne egy „dehát Csákányi azért Csákányi” kötéssel továbbmenni, de nem. Illetve de: Csákányi azért Csákányi, a többi szereplő alakítása viszont éppúgy tízpontos.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Van azonban pár érthetetlen momentum: nem világos például, hogy Szaurosznak mért kell elkezdenie rappelni vagy, hogy mért zendítenek rá néha a „kick-boksz-kick-boksz” kezdetű nótára. Meg kell hagyni élvezhető és feldobó zenei élmények voltak, de ezen kívül…?</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Aki lépést akar tartani a kortárs magyar drámával, szereti Csákányit, az alternatív színházat és egy jó, bár nem élete legjobb színházi előadására vágyik, ne hagyja ki a Fédra fitnesst.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Jegy lesz.<br />
<br />
Tasnádi István: Fédra fitness<br />
Bemutató: 2009. január 7.<br />
Rendező: Tasnádi István</div>Szőke Noémihttp://www.blogger.com/profile/16254050467290483967noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7757642853872108366.post-40789572928804394572011-02-09T08:53:00.000-08:002011-04-19T07:24:29.868-07:00Radnóti Színház: Alkony<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIxm1NEwGfsvkuxr-C1_u4iATrZNFJsm7uyk1eyAYy2ETXJF5Z0vR1L-55W5H5OE6UTPAjKaijxNMd_3DRTnIaDmnMXFaW7pe_tSKlipdL2AIHa8EGTeDqWoi_PNQZppDWCXxpmedMdhLg/s1600/alkony_radnotiszinhaz_balintandras_cserhalmigyorgy_szombathygyula_DSZZS20101216008c.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" h5="true" height="191" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIxm1NEwGfsvkuxr-C1_u4iATrZNFJsm7uyk1eyAYy2ETXJF5Z0vR1L-55W5H5OE6UTPAjKaijxNMd_3DRTnIaDmnMXFaW7pe_tSKlipdL2AIHa8EGTeDqWoi_PNQZppDWCXxpmedMdhLg/s320/alkony_radnotiszinhaz_balintandras_cserhalmigyorgy_szombathygyula_DSZZS20101216008c.jpg" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Klasszikus zenéhez értő barátnőm mondta egyszer, hogy a zenekar első pár üteméből pontosan érezhető, milyen lesz az egész darab. Van darab, ami rögtön belevisz, másik meg úgy nyög-ve-dö-cög-ve-in-dul-el-fe-le, de azért vannak jó pillanatok.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Mint itt.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Egészen <a href="http://www.radnotiszinhaz.hu/images/phocagallery/alkony/thumbs/phoca_thumb_l_alkony%20koncz%20zsuzsa%2063.jpg">Cserhalmi</a> sérüléséig (kb. háromnegyed-egy óra) komoly kínokat élhetünk át, onnantól kicsit élvezhetőbb a dolog. A kín okai: vannak jelenetek, melyeknél nem egészen eldönthető: ripacskodásnak vagy komolynak szánják? Nem azért, mert tudatosan lebegtetik a kettő közt az adott jelenetet, hanem mert valójában maga a színész/rendező sem tudja eldönteni az irányt. Vagy a színész nem tudja eljátszani. Jelen darab kapcsán gondolok itt többekre: Wéber Kata (az öreg Mendel és Nyehama lánya) hiszti-jelenetét egyik-másik ismerősöm nekifutás nélkül, mindenféle próba nélkül professzionálisan felüljátssza. Az „akkor most odamegyek és letépem a függönyt, miközben ordítok” még véletlen sem hiszti, a hiszti kérem gondolkodás nélküli toporzékolás, elmélkedés nélküli eszeveszett rapli, és többnyire a „nem vagyok tudomásul véve/meghallgatva” alapgondolatból építkezik, majd kezd eszeveszett rombolásba/tombolásba. Tehát bármennyire is tépi a függönyt vagy fetreng a földön, ne Wéber Katához menjünk hiszti-tanácsért, pláne hiteles alakításért. Javára legyen írva, hogy eztán nem sokat mutatkozik a színpadon.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
<a name='more'></a></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Hasonlóan „most nem nézek oda” tudatos önvédelmet vált ki az első jelenetben kardjával vagdalkozó Klem Viktor (Ljovka-a kisebbik fiú), majd később a lánya abortuszára négyszer annyi pénzt kicsikarni akaró Madám Hologyenkó (Martin Márta). A gond nem az, hogy szerepük ripacs, hanem, hogy ripacsKODnak. Martin Márta sajnos végig, Klem Viktor viszont az apjával összecsapó, verekedő jelenetben tetszett.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Vélhetően hasonló rendezői utasítást kaphatott <a href="http://www.radnotiszinhaz.hu/images/phocagallery/alkony/thumbs/phoca_thumb_l_alkony%20koncz%20zsuzsa%2006.jpg">Csankó Zoltán</a> (Möszjő Bojar-szintén első jelenet), azzal a különbséggel, hogy ő megértette a feladatot: ruhakereskedője igazi élére vasalt, fodrászolt, csakmagávaltörődő piperkőc, és bár komikus alakjának nincs sok köze a cselekményhez, játéka mégis erősíti a darab tragikumát. (Ez akár oximoronnak is tűnhet, de mégis.)</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><a href="http://www.radnotiszinhaz.hu/images/phocagallery/alkony/thumbs/phoca_thumb_l_alkony%20koncz%20zsuzsa%20102.jpg">Csányi</a> (Benya-a nagyobbik fiú) már a Főfőnökben is nagy volt, itt szintén minden pillanatában remek. A darab elején borotválkozás helyett inkább élezi, feni a borbélykést, és közben szerepe, szándéka, és hogy van-e egyáltalán valamilyen szándéka nem eldönthető. A tragédia megtörténte után egyik pillanatról a másikra válik a darab középpontjává, hatalom- és pénzsóvár, másokat bábként rángató világúrrá, ennek szimbólumává. A világ pedig Odessza zsidónegyede 1913-ban, az utolsó békeévben. Itt él a hírhedt, ivós-nőzős szörnyeteg, Mendel Kirk (Cserhalmi) fuvarozócég tulaj, aki 62 éves korában rájön, teljesen más életet akar élni. Cselekmény<a href="http://www.radnotiszinhaz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=38990:iszaak-babel-alkony&catid=13:repertoar&Itemid=3"> itt.</a></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Cserhalmi inkább közepes alá, mint jó. Megjelenésekor érezhető a rendezői/írói szándék: tiszteletet parancsoló, „én vagyok az úr a háznál” típusú ősi erő. És ez egészen pontosan addig hihető, míg meg nem szólal. Asztal-szék törése, ordibálása egyáltalán nem győz meg róla, hogy tőle annyira tartani kéne. Hogy Nyikifor (Gazsó György) miért lesi Mendel Kirk minden szavát és mért fogad szót neki (pláne mért fél tőle) Cserhalmi produkcióját látva érthetetlen. Sokkal meggyőzőbb játéka viszont a darab második felétől: senkinek nem kellő, megtört, megalázott öreg.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Horgas Péter díszlete, Benedek Mari jelmezei, az élőben zenélő <a href="http://www.youtube.com/watch?v=3ib_KvbNuSM">Vodku</a> zenekar tökéletesen megjelenítik a zsidók, ukránok, törökök lakta tengerparti városkát, Odesszát, annak sokszínűségét és a lakók szokásait. Nagyon helyén van a zsinagógás jelenet, mikoris a rabbi istentisztelet közben először kergeti a patkányt, majd lövöldöz is arra, míg hívei – szigorúan ügyelve az ima (látszólagos) mormolására – üzletelnek, seftelnek, akciókat beszélnek meg. Az egyház, mint szociális intézmény.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Valló Péter (rendező) nyilatkozta: „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Magyarországon jelenleg folyik egy nagyon nagy volumenű generációváltás. A darab ennél kicsit szelídebb, mint ami Magyarországon folyik, mert ott nem beszélnek egy teljesen új államalakulatról, csak pusztán egy új generációról beszélnek. Van egyfajta másik, globális értelme is az Alkonynak</i>.” Lehetséges, hogy van egy ilyen másik, globális értelme, sőt ennek megértéséhez még absztraháló képességgel is rendelkezem, de ez a másik értelem a darabban nem jelenik meg. Igaz kétségtelenül belelátható.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">A nemzedékváltás itt nem felszabadulást vagy önállóvá válást jelent. Benya nem meghaladni próbálja apját vagy saját életét élni, célja ennél egyszerűbb: győzni akar, mi több legyőzni, méghozzá ugyanazokkal az ocsmány, agresszív eszközökkel és módszerekkel, mint korábban apja tette. Miután megtudja szörnyeteg-apja tervét, már adja is tovább családi örökségét, tudniillik az agressziót: nyomorékká veri apját, ügyelve arra, hogy az meghalni azért ne haljon meg, de nézze csak végig, ahogy fiai átveszik a hatalmat. Szívbemarkoló viszont a jelenet, mikor Mendel Kirk könyörög, hogy kimehessen szeretett udvarára, fia viszont – a többiek jelenlétében – megtiltja azt. </div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Amikor Benya - bár zsidónak nem illik beteg embert „mulatságnak” kitenni – az ünneplők felháborodása ellenére mégis felkonferálja beteg apját, az lehajtott fejjel, szótlanul, mozdulatlanul ül. Torokszorítóan megható jelenet, ahol világossá válik: egy nemzedéknek bealkonyul, másiknak kivirrad, a módszerek viszont…sajnos nem változnak. Ahogy a végén az öreg rabbi az asztalt kopogtatva mondja: „A nappal az nappal. Az este az este. Minden rendben van, zsidók.”</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Pár szép jelenet, néhány eltalált szereplő (rabbi-<a href="http://www.radnotiszinhaz.hu/images/phocagallery/alkony/thumbs/phoca_thumb_l_alkony%20koncz%20zsuzsa%20140.jpg">Somody Kálmán</a>, Nyehama-Csomós Mari, Fomin-<a href="http://www.radnotiszinhaz.hu/images/phocagallery/alkony/thumbs/phoca_thumb_l_alkony%20koncz%20zsuzsa%2080.jpg">Szombathy Gyula</a>, Pjatyirubel-<a href="http://www.radnotiszinhaz.hu/images/phocagallery/alkony/thumbs/phoca_thumb_l_alkony%20koncz%20zsuzsa%2080.jpg">Schneider Zoltán</a>), a darabot a hátán vivő Csányi, az élőben játszó Vodku zenekar miatt érdemes megnézni az Alkonyt.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Másért nem nagyon.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Iszaak Babel: Alkony<br />
Bemutató: 2010. december 19.<br />
Rendező: Valló Péter<br />
<br />
Kapcsolódó anyagok:<br />
<a href="http://www.szinhaz.net/index.php?option=com_content&view=article&id=35880:koronas-fiuk&catid=13:szinhazonline&Itemid=16">Tompa Andrea: Koronás fiúk</a><br />
<a href="http://7ora7.hu/programok/alkony/nezopont">Tóth Gellért: Gettóban élni</a><br />
<a href="http://www.kikotoonline.hu/karc/szinhaz/szinikritika/ha-en-gazdag-lennek-">Bánosi Eszter: Ha én gazdag lennék</a><br />
<br />
</div></div>Szőke Noémihttp://www.blogger.com/profile/16254050467290483967noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7757642853872108366.post-34128249622038310972011-01-30T02:31:00.000-08:002011-04-15T06:07:19.580-07:00Katona József Színház: A mizantróp<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Katona József Színház: A mizantróp</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"> <span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><shapetype coordsize="21600,21600" filled="f" id="_x0000_t75" o:preferrelative="t" o:spt="75" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" stroked="f"> <span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><shapetype coordsize="21600,21600" filled="f" id="_x0000_t75" o:preferrelative="t" o:spt="75" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" stroked="f"> <stroke joinstyle="miter"></stroke><formulas><f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></f><f eqn="sum @0 1 0"></f><f eqn="sum 0 0 @1"></f><f eqn="prod @2 1 2"></f><f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></f><f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></f><f eqn="sum @0 0 1"></f><f eqn="prod @6 1 2"></f><f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></f><f eqn="sum @8 21600 0"></f><f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></f><f eqn="sum @10 21600 0"></f></formulas><path gradientshapeok="t" o:connecttype="rect" o:extrusionok="f"></path><lock aspectratio="t" v:ext="edit"></lock></shapetype></span><stroke joinstyle="miter"></stroke><formulas><f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></f><f eqn="sum @0 1 0"></f><f eqn="sum 0 0 @1"></f><f eqn="prod @2 1 2"></f><f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></f><f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></f><f eqn="sum @0 0 1"></f><f eqn="prod @6 1 2"></f><f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></f><f eqn="sum @8 21600 0"></f><f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></f><f eqn="sum @10 21600 0"></f></formulas><path gradientshapeok="t" o:connecttype="rect" o:extrusionok="f"></path><lock aspectratio="t" v:ext="edit"></lock></shapetype></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhX36bd6LMVBzITqUeWuSaOzTdwZLgCBSXJ3W6P-OUvQJCGiU-9GCtdeMCK3s2WPuwchGANhOkw9EyWX8bIrhu0LmX5quouEOVrnPrPEuHtRS3H4qwnH3hRRku4NxNWfi8r3zNxBjvcXOmt/s1600/Mizentrop.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="206" s5="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhX36bd6LMVBzITqUeWuSaOzTdwZLgCBSXJ3W6P-OUvQJCGiU-9GCtdeMCK3s2WPuwchGANhOkw9EyWX8bIrhu0LmX5quouEOVrnPrPEuHtRS3H4qwnH3hRRku4NxNWfi8r3zNxBjvcXOmt/s320/Mizentrop.jpg" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Nem tudom, hogy <a href="http://katonajozsefszinhaz.hu/images/phocagallery/a_mizantrop/eloadasfotok/thumbs/phoca_thumb_l_28.jpg">Fekete Ernő</a> hogyan képes ennyire magától értetődő természetességgel színpadon létezni és elfeledtetni a nézőkkel, hogy Alceste valójában „csak” egy szerep és hogy valójában nemis az embereket gyűlöli, hanem a hazugságot, a megjátszást és az emberi játszmákat.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Hogy <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicN5XcMQOmaPag1xZe7hgVkM9HuJyTR9EhHZW_g8k60rakL4J9ES7zqsscA-h8idrZhSHthY_7EtQa9Jpm1HLTUt6JsC2gVIArHPeWxxfWTDIbRj1gougyr09QSUXVuFYIKcEqDDdkyno/s1600/IMG_3488.JPG">Ónódi</a> (Céliméne, aki bár folyamatosan tagadja, mégiscsak hűtlen) hogy tudja ilyen profin megjátszani, hogy nem játszmázik.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Hogy Fullajtár mit húz elő abból a bizonyos színészi kelléktárból, amitől Artioné-t – összes szánalmas próbálkozása ellenére - tényleg megsajnálom.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">És <a href="http://katonajozsefszinhaz.hu/images/phocagallery/a_mizantrop/eloadasfotok/thumbs/phoca_thumb_l_2.jpg">Máté Gábor</a> - miközben nem csinál semmit - eléri, hogy a közönség nyolcadjára is nevet, mikor lassú egymásutánban nyolcadik alkalommal süti el ugyanazt a poént szinte ugyanúgy (tudniillik a szonett felolvasását).</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">És hogy a Zsámbéki miféle hetedik érzékkel rendelkezhet, hogy úgy tudta összeválogatni a színészeket, hogy az mindegyikük telitalálat.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">És vajon mi váltja ki a <a href="http://www.c3.hu/scripta/lettre/lettre19/petri.htm">Petri fordította szöveg</a> hallatán a „hát ezt én is mondhattam volna” gondolatot és érzést, mikor viszonylag ritkán beszélek verses formában, pláne csupa jambusban…</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Szóval, hogy minden annyira rendben van ezzel a darabbal. És hogy kevés a nemcsak jó, de hiteles. Könyv, színház, film, bármi/bárki. </div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Tudnék még itt napestig ömlengeni, de mondom röviden: menjetek a Katonába Mizantrópot nézni!</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Moliére: A mizantróp</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Bemutató: 2011. január 28.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Rendező: Zsámbéki Gábor<br />
<br />
Kapcsolódó anyagok:<br />
<a href="http://www.szinhaz.net/index.php?option=com_content&view=article&id=35922:hideg&catid=13:szinhazonline&Itemid=16">Sztrókay András: Hideg</a><br />
<a href="http://nol.hu/kult/szinhaz/20110201-a_direktor_csomagol">Zeppe László: A direktor csomagol</a><br />
<a href="http://www.szinhaz.net/index.php?option=com_content&view=article&id=35951:a-suttogasban-is-lehet-indulat-es-igazsag&catid=13:szinhazonline&Itemid=16">Kutszegi Csaba Fekete Ernővel beszélget</a><br />
<br />
<br />
<br />
</div></div>Szőke Noémihttp://www.blogger.com/profile/16254050467290483967noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7757642853872108366.post-81546005946769515422011-01-28T15:08:00.000-08:002011-01-30T01:51:48.993-08:00Belvárosi Színház: Kupidó<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Belvárosi Színház: Kupidó</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://t0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSqQ6YBcl9fNeganR1CN_-Kj0C3OLHLvo2iuPGW0zpiSh47iqz6" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" class="rg_hi" data-height="179" data-width="282" height="179" id="rg_hi" src="http://t0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSqQ6YBcl9fNeganR1CN_-Kj0C3OLHLvo2iuPGW0zpiSh47iqz6" style="height: 179px; width: 282px;" width="282" /></a></div><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none;"><br />
</div></div><div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: center;"><span lang="EN-GB"><shapetype coordsize="21600,21600" filled="f" id="_x0000_t75" o:preferrelative="t" o:spt="75" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" stroked="f"><stroke joinstyle="miter"></stroke><formulas><f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></f><f eqn="sum @0 1 0"></f><f eqn="sum 0 0 @1"></f><f eqn="prod @2 1 2"></f><f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></f><f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></f><f eqn="sum @0 0 1"></f><f eqn="prod @6 1 2"></f><f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></f><f eqn="sum @8 21600 0"></f><f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></f><f eqn="sum @10 21600 0"></f></formulas><path gradientshapeok="t" o:connecttype="rect" o:extrusionok="f"></path><lock aspectratio="t" v:ext="edit"></lock></shapetype><shape alt="" id="_x0000_i1025" style="height: 264pt; width: 394.5pt;" type="#_x0000_t75"><imagedata o:href="http://kultura.hu/img/upload/200912/kupido_iparmuveszetimuzeum_csakanyieszter_takacsnoradiana_katonalaszlo_mucsizoltan_gazdagtibor_budaizsofia_DMOHA20091215014.JPG" src="file:///C:\DOCUME~1\Stup\LOCALS~1\Temp\msohtml1\01\clip_image001.jpg"></imagedata></shape></span><span style="mso-ansi-language: HU;"></span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Tasnádi (a darab írója és rendezője) nyilatkozta, hogy a darab 2009 decemberében nem volt még bemutató-kész, de támogatási és egyéb okok miatt a premier elkerülhetetlen volt. Nincs félkész érzetem, a darab mára összeérett, hátsó sorokból, olcsó jeggyel akár nem is bánjuk meg, ha ezt választjuk. Kis hiányérzetem mégis van.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Mert elfogadom én, hogy a szex (pláne a megszokottól eltérő), a párkapcsolatok helyrehozatala és tönkretétele kimeríthetetlen top-témák, de mégis. Minden vígjátékban, bohózatban, „könnyű műfajban” benne rejlik egy tragédia lehetősége is, ez valahogy itt mégis felületesre sikeredett (törekvés egyértelműen volt – lásd később).</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><a name='more'></a><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Szóval a sztori: negyvenes házaspár, Kate és Folk (Für Anikó és Gazdag Tibor) hölgy tagja születésnapi ajándékként és kapcsolatuk fellobbantása céljából felkeresi a Kupidó Intim Bárt (haladóknak: swinger klub), ahol Mia (Takács Nóra Diána) fogadja őket. Férjuram ódzkodik, végül - engedve a női akaratnak - nagy duzzogva csak-csak ráfanyalodik, feleségéről pedig első blikkre lejön, hogy valamiféle végiggondolatlan, végső elkeseredéses muszáj-megoldás ez. Első öt percüket hallva a „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Hát inkább menjetek haza, és dumáljátok meg, ha meg már nagyon nincs mit, még lehet növelni a válási statisztikát</i>.”- az első reakció. Haza mégsem mennek, abból pszichodráma lenne, inkább átöltöznek és induljon a fékeveszett, kéjes vad orgia, jelige Bacchus.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Márpedig a buli és a poén adott, ha ott van Mucsi (Oberon), pláne egy szál alsógatyában, fején szexi ezüstlánccal, Scherer (Elnök) ellenállhatatlan boxerben és hozzáillő fekete lakkcipőben és Csákányi (Merteuil), teljesen mindegy milyen jelmezben, szerepben, darabban és rendezésben. Eddig említett hat színész mellett viszont teljesen eltörpül Budai Zsófia, az elnök szexre nem éppen éhes felesége és Katona László, a felfújható guminő odaadó társa. És itt álljunk meg egy pillanatra. Katona így nyilatkozik a szerepéről: „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Azért összetett mégis ez a figura, mert először egy hülyegyereket látunk, aki egy guminővel él együtt, úgy, hogy ezt az egész környezete elfogadja. Igazából személyként kezeli a guminőt, akinek még neve is van, Monónak hívják. […] Attól lesz nagyon súlyos a figura, ha a végén azt látjuk, hogy ez egy okos, jó fejű, intelligens csávó, több nyelven beszél, diplomái vannak, és közben valóban szerelmes egy guminőbe, mert neki így a legjobb</i>.” Ez teóriának és ötletnek tényleg remek, akár ki is lehetett volna hozni ezt a szerepből, de nem sikerült. Leech elejétől a végéig hülyegyereknek látszik és az is marad, és bennem konkrétan egy fél másodpercre nem merült fel, hogy ő ebbe a guminőbe szerelmes. Pedig a guminő igazán jól játszott.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Bár alsógatyában mindenki egyenlő, a Kupidó klub (de lehetne ez golfpálya, vitorlásklub vagy teniszpálya is) valójában nagykutyák gyülekezőhelye, zsíros melók, ismeretségek és az ehhez társuló összes sztereotípia színtere, és ha valaki nem akar leesni a képzeletbeli Maslow-piramis csúcsáról akkor itt a helye. Egyiknek hatalma, másiknak tuti kapcsolatai vannak. Adja magát a helyszín a tipikus nő-férfi közhelyek bicskanyitogató, mégis sokszor röhögésre ingerlő puffogtatására: hogy a férfiak kb. nulla intelligenciával rendelkeznek (Csákányitól kifejtve hosszabban és viccesebben); hogy valójában mindenre megoldás a szex; hogy a feleség „feláldozása” kaput nyithat az új munkára; hogy valójában a 325-ös niceai zsinaton lett elszúrva minden, mikor kimondták, hogy a nőknek is van lelke; stb…stb. Azért nyögve röhögünk.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Verbálisan kap nő és férfi oldal is rendesen, jelmezeket nézve azért mégis elgondolkoztam: az alsógatyára vetkőzött pasik közül az egyik szexi, a másik látványánál inkább az aszexualitás mellett döntenék, a harmadik nevetséges, egyszóval többfélék. A nők viszont: Csákányi Eszter, Takács Nóra Diána, Für Anikó és Budai Zsófia egyfélék, hozzák a dögös nő karaktert, szexis fehérneműben feszítenek. Nem tudom, hogy a) direkt koncepció ez, mondván a legigénytelenebb/legröhejesebb pasival is összefekszik egy jó nő, pláne, ha van lóvé és/vagy hatalom, b) színtiszta realizmus, mondván egy swinger klubban a nő meghódítása (főleg, ha ezt szemmel kíséri a többi hím) akkor izgalmasabb és hihetőbb, ha viseli a női „jelmezeket”, c) rendezői/jelmeztervezői gyávaság.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Ha nem is merészen, de a komédia (színlap szerint: szatírjáték) a darab felénél véget ér és Kate kábszer-látomásában (merthogy anélkül mégsem tud ellazulni) kiderül, hogy valójában az összes eddig felvonult nagy arc(ú), legyen az elnök, vezér vagy családanya így vagy úgy, de lelkileg zavart. Megtudjuk miért is járnak ezek az emberek valójában swingerezni (nagy meglepetés nem fog senkit érni), de a tudásnál tovább nem nagyon jutunk. Szóval értem én a szereplőket, de egyéni tragédiájukról – és ennek bemutatására a darab felétől volt is törekvés - nem győztek meg.</span><br />
<br />
<span style="mso-ansi-language: HU;">Darab után két fiatal lány beszélgetett, kérdi az egyik, mi volt a darab műfaja? Tragikomédia?</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Mire a másik: „Nem. Ilyen az élet.”</span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Legalábbis a darab ezt akarja elhitetni…</span></div><br />
<br />
<br />
Tasnádi István: Kupidó<br />
Bemutató: 2009. december 16.<br />
Rendező: Tasnádi IstvánSzőke Noémihttp://www.blogger.com/profile/16254050467290483967noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7757642853872108366.post-7120874233939440272011-01-24T07:29:00.000-08:002011-04-07T13:44:29.101-07:00Radnóti Színház: A kripli<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: center;"><shapetype coordsize="21600,21600" filled="f" id="_x0000_t75" o:preferrelative="t" o:spt="75" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" stroked="f"><stroke joinstyle="miter"></stroke><formulas><f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></f><f eqn="sum @0 1 0"></f><f eqn="sum 0 0 @1"></f><f eqn="prod @2 1 2"></f><f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></f><f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></f><f eqn="sum @0 0 1"></f><f eqn="prod @6 1 2"></f><f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></f><f eqn="sum @8 21600 0"></f><f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></f><f eqn="sum @10 21600 0"></f></formulas><path gradientshapeok="t" o:connecttype="rect" o:extrusionok="f"></path><lock aspectratio="t" v:ext="edit"></lock></shapetype><shape alt="" id="_x0000_i1025" style="height: 242.25pt; width: 375pt;" type="#_x0000_t75"><imagedata o:href="http://radnotiszinhaz.hu/images/phocagallery/repertoar/kripli/thumbs/phoca_thumb_l_3.jpg" src="file:///C:\DOCUME~1\NSzoke\LOCALS~1\Temp\msohtml1\01\clip_image001.jpg"></imagedata></shape><b><span style="color: #110614; font-family: Arial; font-size: 10.5pt;"></span></b></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEje3nqkXoNSMTQvSJsRdgajxddF12Inch_IwAvyrR2tFqjUrMooz_JRc1p5QUGv-f4OmxaQT2OtNiNRmiXR2JX2nIDiKUcUppEBtgVH_leq2bH0cRcfydz3LeCxdOUfTNYuv69E5lE09x76/s1600/A+kripli.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" s5="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEje3nqkXoNSMTQvSJsRdgajxddF12Inch_IwAvyrR2tFqjUrMooz_JRc1p5QUGv-f4OmxaQT2OtNiNRmiXR2JX2nIDiKUcUppEBtgVH_leq2bH0cRcfydz3LeCxdOUfTNYuv69E5lE09x76/s320/A+kripli.png" width="320" /></a></div><span style="color: #110614; font-family: Arial; font-size: 10.5pt;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: 'Times New Roman'; mso-fareast-language: HU;"><shapetype coordsize="21600,21600" filled="f" id="_x0000_t75" o:preferrelative="t" o:spt="75" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" stroked="f"><span style="color: black;"><span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: 'Times New Roman'; mso-fareast-language: HU;"><shapetype coordsize="21600,21600" filled="f" id="_x0000_t75" o:preferrelative="t" o:spt="75" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" stroked="f"> <stroke joinstyle="miter"></stroke><formulas><f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></f><f eqn="sum @0 1 0"></f><f eqn="sum 0 0 @1"></f><f eqn="prod @2 1 2"></f><f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></f><f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></f><f eqn="sum @0 0 1"></f><f eqn="prod @6 1 2"></f><f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></f><f eqn="sum @8 21600 0"></f><f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></f><f eqn="sum @10 21600 0"></f></formulas><path gradientshapeok="t" o:connecttype="rect" o:extrusionok="f"></path><lock aspectratio="t" v:ext="edit"></lock></shapetype></span> <stroke joinstyle="miter"></stroke></span><formulas><f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></f><f eqn="sum @0 1 0"></f><f eqn="sum 0 0 @1"></f><f eqn="prod @2 1 2"></f><f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></f><f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></f><f eqn="sum @0 0 1"></f><f eqn="prod @6 1 2"></f><f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></f><f eqn="sum @8 21600 0"></f><f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></f><f eqn="sum @10 21600 0"></f></formulas><path gradientshapeok="t" o:connecttype="rect" o:extrusionok="f"></path><lock aspectratio="t" v:ext="edit"></lock></shapetype></span></span><br />
<br />
<b><span style="color: #110614; font-family: Arial; font-size: 10.5pt;">Radnóti Színház: A kripli</span></b><br />
<br />
„<i>Azért kezdtem csak el drámákat írni, mert minden mással kudarcot vallottam, ez volt az egyetlen irodalmi forma, amely megmaradt számomra. Tudtam, hogy nem írhatok regényeket, mert nincs hozzá elég jó stílusom. […] A színpadi művek a legegyszerűbb művészeti alkotások. Csak venni kell valami nyelvjárást, egy egyszerű kis történetet, néhány karaktert és már kész is van.</i>” (Martin McDonagh)</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Ööö… csókolomnemegészenígyvanezazér’, de részben egyetértünk. Amennyiben a kívánt cél ripsz-ropsz összerittyenteni egy drámát (értsd: színpadra szánt, párbeszédekre épülő alkotást) úgy tökéletesen osztom a fenti véleményt. Nem szándékom a) megfejteni „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">A színpadi művek a legegyszerűbb művészeti alkotások</i>” gyöngyszemet, b) filozofálni azon, hogy csak a regényíráshoz szükséges-e a jó stílus c) elmélkedni azon, hogy tényleg elég-e a fent nevezett három eszköz (nyelvjárás, történet, karakter) egy jó drámához, d) utánanézni az író munkásságának, mondván „hátha írt valami nemcsak sikeres, de jót is”. <span style="mso-bidi-font-weight: bold;"></span></div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><a name='more'></a><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Ez a „jót” kicsit erős, vágom én, hogy magyarázatra szorul, merthogy mi alapján jelentem ki, hogy az előadás jó vagy rossz? A válasz profán: unalomindexem állása alapján. (Eggen, mi nézők ilyen egyszerűen döntünk!) A „csúcsszuper” és a „nem érdekel, hogy felállítok pár nézőt, most akkor is kimegyek, mert NEM BÍROM TOVÁÁÁÁBB” között persze vannak fokozatok. Amikor olyan lélekszaggató kérdések foglalkoztatnak darab közben, hogy „vajh’ milyen gyakran mossák a jelmezeket”, akkor gyanút fogok, mikor azonban elérek a „hogyan is kell csinálni a töltött gombát” nem éppen lényegtelen problémakörhöz már egészen biztosan tudom: az előadás szar. Tudok véleményt formálni finomabban is: nem tetszik. <br />
<br />
Pedig akár tetszhetne is: a szinte felismerhetetlenségig maszkírozott színészek mindegyike eszméletlenül jó: a sárga hami-nyami cukorkás Schell Judit és a köveivel beszélgető, azokat dédelgető, önmagát folyamatosan ismétlő Csomós Mari bajuszos <a href="http://radnotiszinhaz.hu/images/phocagallery/repertoar/kripli/thumbs/phoca_thumb_l_6.jpg">öregasszony párosa</a>, Kulka János macskapöcsű, szenzációhajhász falu-bulvár <a href="http://radnotiszinhaz.hu/images/cikkek/4118_7.jpg">firkásza és alkoholista anyja</a> (Szombathy Gyula). A szerep ripacskodásért kiált, Szombathy mégsem él e kellékkel. A kacskakezű, csámpás, szeretetre vágyó, de azt soha meg nem kapó lökött Billy (Lengyel Tamás) alakítása minden pillanatában, mozdulatában megkérdőjelezhetetlen, nem is zárójelet, csupa nagybetűt érdemel a neve. Nem tetszett viszont a Helent játszó Wéber Kata, figurájának mélysége, milyensége nem igen mutatkozott meg. Pedig lett volna ebben a Helenben egy kis spira: akár szánhatnánk-sajnálhatnánk is a folyamatosan káromkodó, lovászfiú-rendezőkkel összecsókolózó, valójában senkinek nem kellő fiatal lányt, ez azonban nem történt meg, színpadi megjelenése unalomindexem sebes kilengését okozta. </div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">A jelmezt (Kovács Andrea) és a díszletet (Gothár) uraló szürke-fekete tökéletesen illeszkedik a másfélszáz lakosú, poshadt, unalmas írországi szigethez, ahol az is szenzációnak számít, ha valakinek a libája belecsíp a szomszéd macskájának farkába. Ahol egy csámpás-fogyatékos, örökké nevető kripli az egyetlen, aki próbál változtatni, kiszakadni és elmenni Amerikába a filmesekkel egy film-próbafelvételre. Ahol tulajdonképpen ez a kripli az egyetlen, aki nem is kripli és az egyetlen, aki nem a többieket próbálja nyomorgatni és alázni. </div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
Intermezzo: bírom, mikor van a színházban egy 5-6 főből álló baromira hozzáértő kemény mag, akik kb. három-négyszer hangosabban röherésznek egy-egy poénon, mondván ők aztán ezt kéremszépen mocskosul értik. Ők tudják mi a magasművészet. Hogy min nevettek, arról halvány lila fogalmam nincs, kifejezetten eröltetett, semmitmondó ócska poénok voltak, viszont a "segg", "fasz", "baszd meg" és ennek különféle változatai itt is tuti sikernek mutatkoztak.<br />
<br />
Hát szóval a durva az, hogy a színészek, jelmez csúcs. Díszlet is okés, nem egy katarzis, de oké. Hogy négyünkből ketten az első felvonás után hazamentek, azt valószínűleg Martin McDonagh számlájára kell írni. Darabja oly' dögunalom, hogy az már-már leírhatatlan.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">A díjesőt és a lelkendezést, ami a darabot kíséri pedig teljesen indokolatlannak tartom.<br />
<br />
Martin McDonagh: A kripli <br />
Bemutató: 2001. október 19.<br />
Rendező: Gothár Péter</div>Szőke Noémihttp://www.blogger.com/profile/16254050467290483967noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7757642853872108366.post-38334182118231371832011-01-10T12:12:00.001-08:002011-04-19T07:30:43.620-07:00Vígszínház: Az öldöklés istene<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1W-9Z9rCzlz7kDHMkGWDyiM89scCb6yR0CX227sgps7X2h7oJvW6kdHWoXqTRdTP2Bu_aMCRRRGauiTv23JrKADdi3iI5v19omFl-34fL_uLRsrX5Hg6gOoa8nFVyyjK4OR9u7BBiZOAw/s1600/Az+%25C3%25B6ld%25C3%25B6kl%25C3%25A9s+istene.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="145" n4="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1W-9Z9rCzlz7kDHMkGWDyiM89scCb6yR0CX227sgps7X2h7oJvW6kdHWoXqTRdTP2Bu_aMCRRRGauiTv23JrKADdi3iI5v19omFl-34fL_uLRsrX5Hg6gOoa8nFVyyjK4OR9u7BBiZOAw/s320/Az+%25C3%25B6ld%25C3%25B6kl%25C3%25A9s+istene.jpg" width="320" /></a></div><br />
Az a fajta darab, amelyre a rendszeres színházba járó (rendszeres színházba járó alatt e cikk szerzője nem a szigorúan Örkény-Katona-Radnóti háromszögön belül tartózkodó, a szórakoztató színházat mélyen megvetőt, nem a csak és kizárólag TÁP, Pintér Béla, Szputnyik féle izgalmakat keresőt, sokkal inkább a gyakran, többféle színházban, stílusban megforduló, érdeklődő nézőt érti) vállat rándít: „Ezt is láttuk. Mehetünk sörözni.” Ennél hosszadalmasabb beszélgetést a darabról elképzelhetetlennek tartok, habár. Sem nézhetetlen szarnak, sem bravúrosnak (utóbbi a ruhatárban mögöttünk álló 30-as pár első impressziója a darabról) nem értékelhető a darab, inkább az a jó öreg „középszar volt ez is, egy hét múlva azt sem tudom miről szólt” típusú parasztvakító <i style="mso-bidi-font-style: normal;">közepes</i>.<br />
<a name='more'></a><br />
A szobabelső díszlet közepén rögtön szembeötlik az akváriumként is funkcionáló dohányzóasztalka és vele együtt a már előre tippelhető rendezői ötlet: itt valaki még ma este vizes lesz. (És valóban.) Eredetibb megoldás a jobb és bal oldali falat borító gigaképkeret, mely (görbe) tükörként, majd – a hirtelen ötlettől vezérelve mikrofont ragadó házaspárok énekecske-táncocskája háttereként – agresszió-videó montázsként működik (a jelenet egyébként teljesen értelmezhetetlen, ám hirtelen egy rendezői utasítást vizualizálok: „Ide pici éneket és táncot, utána jól kitartott vége-beállás, taps!”). Jobb szélen vázában az óriástulipán csokor is gyanús, hogy nem lesz végig ott, tán még meg is tapossák. (És <a href="http://fidelio.hu/image.ashx?id=45bd7a38-4755-4b12-8a19-7f7e44b2080c&vid=d8c7859c-61d8-4e51-8bba-7240895e7aeb">tényleg</a>.)</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">A szereposztás nem tartogat meglepetéseket, de rendben van: bár színházi alakítása két-három Heti Hetes megtekintése után nem is igazán színészi alakítás, Kern András hozza a tőle megszokott lazaságot: dörzsölt ügyvédfigurája káromkodik, folyamatosan telefonál, s már az első percben látszik rajta, hogy valójában csak felesége unszolására kereste fel a Houllié házaspárt (rövid tartalmi összefoglaló <a href="http://vigszinhaz.hu/szindarab/75+az+%C3%B6ld%C3%B6kl%C3%A9s+istene/">itt</a>). Eszenyinek mindenképpen hálás vagyok, hogy öt év elteltével vígjátéki szerepet, nem pedig Lady Machbethet, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Egy hónap falun</i>t, <i>Szent Johannát</i> vállalt, mert (előre is elnézést a rajongóktól) a komoly szerepekben inkább röhejesnek tartottam, mint tragikusnak. (Kivétel: Mikve, abban zseniális és állítólag A vágy villamosa, utóbbiban nem láttam.) A <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Fekete Péter</i>, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ahogy tetszik</i>, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Sylvia</i>, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A kertész kutyája</i>, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Az öldöklés istene</i> komika vonal jobban megy neki, ott jól ismert színészi kelléktárát vonultathatja fel: hol előkapja szabolcsi tájszólását, hol hirtelen csicsergőből mélybe vált és lássuk be jól csinálja. Mikor Anette-re hirtelen rájön a hányinger és tíz percen keresztül kóvályog, majd jön-jön-jön a sűrű lé az valóban vicces. Egyszer. Kétszer. Tízedjére viszont már kifejezetten zavaró és olcsó poénná válik. Még az is felmerül bennem, hogy "Tessék mondani, tényleg ilyen hülyének vagyok nézve?" Viszont a közönség nevet. (Én meg – bár ismerem a túlzást, mint humorforrást – nem igazán értem min.)</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Szintén érdekes jelenség (bár nem szeretnék mély közönségfilozofálásba menni, pláne erkölcscsőszködni), hogy a t. publikum egy baszd meg, lófasz, kurva elhangzásakor oltári hahotában képes kitörni. (Igazából nem volt tele ezzel a darab, csak mégis megdöbbentő, hogy fent említett szavak szimpla kimondása már nevetést hív elő.) Lehet a káromkodással sok mindent elérni: megbotránkozást, provokációt, humort, itt viszont öncélú. (De kurvára.) "Hát ez kell nektek polgári színházba járó öltönyös pöcsök? Akkor nesztek, felvillantjuk a káromkodásarzenált b-k-ig!"<br />
<br />
Epres Attila jó, bár számomra az a fajta Hevér Gáborra hasonlító színész, akinél a meghajlásnál sose fogják szétverni a színházat, nem lesz ováció és örjöngés, viszont a közepesen erős tapsot mindig megkapja. (Értsd: láttam már sok darabban, de a nevére megint rá kellett keresnem.) Epres Attila, Epres Attila, Epres Attila.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Börcsök Enikő játékáról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni: ő az, aki egy másodpercig sem sok, és nincs az embernek (értsd: nekem) „na ezt inkább nem kellett volna” érzése. Első pillanattól a darab végéig jelen van. Konszolidált, fia-pártját fogó anyatigrisként, hisztigépként és férjét a kanapé körül kergető szuperagresszorként egyaránt hiteles, vicces, sőt szórakoztató. </div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Az egyetlen komolyabb kérdés, ami felmerült bennem, hogy miért éppen erre a darabra esett a választás? Mindenképpen dicséretes, hogy az írónő kortárs, de tényleg olyan jó ez a darab? Nem a Nagy Büdös Mondanivalót hiányolom én, bár van az is: „ejnye de agresszívak vagyunk mi így zsigerből és ha mi agresszívak vagyunk, hát mit várunk a kölyöktől és úgy egyáltalán?” Kamonditól intelligensebben megfogalmazva: <i>"Arról a bennünk élő irracionális agresszióról szól, amely torz formában sajnos nap mint nap megmutatkozik egy iskolai lövöldöző vagy egy öngyilkos merénylő képében. </i>(Ez aztán tényleg reális probléma ám Magyaroszágon! A szerk. megjegyzése) <i>Ezzel mi együtt élünk, és mindig külső, társadalmi, politikai vagy szociális okokat keresünk rá, de a szerző azt mondja - és én mélyen egyetértek vele</i> (Én viszont nem. A szerk. megjegyzése)<i> -, hogy az okok nem külsődlegesek, hanem nagyon mélyen belőlünk fakadnak."</i> Nem mondja? Tényleg?<br />
<br />
Mégcsak nem is a 90 perc hasfogó röhögést várom (bár vígjáték gyanánt ezt is várhatnánk akár, a darab első húsz perce mégis tömény unalom), sőt még az intellektuális orgiát sem, csak egy kis spirituszt, szellemet, amitől a színházhoz szokott (értsd: 30-40 darab/évad) azt mondaná „na ez kihagyhatatlan”. </div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;">Na hát nem az.</div><div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify;"><br />
Yasmina Reza: Az öldöklés istene<br />
Bemutató: 2011. január 8., Vígszínház<br />
Rendező: Kamondi Zoltán<br />
<br />
Kapcsolódó anyagok:<br />
<a href="http://7ora7.hu/programok/az-oldokles-istene/nezopont">Zsedényi Balázs: Borul a bili</a><br />
<a href="http://www.revizoronline.com/hu/cikk/2964/yasmina-reza-az-oldokles-istene-vigszinhaz/">Tarján Tamás: Who is afraid of</a><br />
<a href="http://www.fidelio.hu/szinhaz/interju/kamondi_zoltan_nincsenek_mar_feher_foltok">Kamondi Zoltán interjú</a><br />
<br />
<br />
<br />
</div>Szőke Noémihttp://www.blogger.com/profile/16254050467290483967noreply@blogger.com0