Belvárosi Színház: Kupidó

Belvárosi Színház: Kupidó

Tasnádi (a darab írója és rendezője) nyilatkozta, hogy a darab 2009 decemberében nem volt még bemutató-kész, de támogatási és egyéb okok miatt a premier elkerülhetetlen volt. Nincs félkész érzetem, a darab mára összeérett, hátsó sorokból, olcsó jeggyel akár nem is bánjuk meg, ha ezt választjuk. Kis hiányérzetem mégis van.

Mert elfogadom én, hogy a szex (pláne a megszokottól eltérő), a párkapcsolatok helyrehozatala és tönkretétele kimeríthetetlen top-témák, de mégis. Minden vígjátékban, bohózatban, „könnyű műfajban” benne rejlik egy tragédia lehetősége is, ez valahogy itt mégis felületesre sikeredett (törekvés egyértelműen volt – lásd később).

Szóval a sztori: negyvenes házaspár, Kate és Folk (Für Anikó és Gazdag Tibor) hölgy tagja születésnapi ajándékként és kapcsolatuk fellobbantása céljából felkeresi a Kupidó Intim Bárt (haladóknak: swinger klub), ahol Mia (Takács Nóra Diána) fogadja őket. Férjuram ódzkodik, végül - engedve a női akaratnak - nagy duzzogva csak-csak ráfanyalodik, feleségéről pedig első blikkre lejön, hogy valamiféle végiggondolatlan, végső elkeseredéses muszáj-megoldás ez. Első öt percüket hallva a „Hát inkább menjetek haza, és dumáljátok meg, ha meg már nagyon nincs mit, még lehet növelni a válási statisztikát.”- az első reakció. Haza mégsem mennek, abból pszichodráma lenne, inkább átöltöznek és induljon a fékeveszett, kéjes vad orgia, jelige Bacchus.

Márpedig a buli és a poén adott, ha ott van Mucsi (Oberon), pláne egy szál alsógatyában, fején szexi ezüstlánccal, Scherer (Elnök) ellenállhatatlan boxerben és hozzáillő fekete lakkcipőben és Csákányi (Merteuil), teljesen mindegy milyen jelmezben, szerepben, darabban és rendezésben. Eddig említett hat színész mellett viszont teljesen eltörpül Budai Zsófia, az elnök szexre nem éppen éhes felesége és Katona László, a felfújható guminő odaadó társa. És itt álljunk meg egy pillanatra. Katona így nyilatkozik a szerepéről: „Azért összetett mégis ez a figura, mert először egy hülyegyereket látunk, aki egy guminővel él együtt, úgy, hogy ezt az egész környezete elfogadja. Igazából személyként kezeli a guminőt, akinek még neve is van, Monónak hívják. […] Attól lesz nagyon súlyos a figura, ha a végén azt látjuk, hogy ez egy okos, jó fejű, intelligens csávó, több nyelven beszél, diplomái vannak, és közben valóban szerelmes egy guminőbe, mert neki így a legjobb.” Ez teóriának és ötletnek tényleg remek, akár ki is lehetett volna hozni ezt a szerepből, de nem sikerült. Leech elejétől a végéig hülyegyereknek látszik és az is marad, és bennem konkrétan egy fél másodpercre nem merült fel, hogy ő ebbe a guminőbe szerelmes. Pedig a guminő igazán jól játszott.

Bár alsógatyában mindenki egyenlő, a Kupidó klub (de lehetne ez golfpálya, vitorlásklub vagy teniszpálya is) valójában nagykutyák gyülekezőhelye, zsíros melók, ismeretségek és az ehhez társuló összes sztereotípia színtere, és ha valaki nem akar leesni a képzeletbeli Maslow-piramis csúcsáról akkor itt a helye. Egyiknek hatalma, másiknak tuti kapcsolatai vannak. Adja magát a helyszín a tipikus nő-férfi közhelyek bicskanyitogató, mégis sokszor röhögésre ingerlő puffogtatására: hogy a férfiak kb. nulla intelligenciával rendelkeznek (Csákányitól kifejtve hosszabban és viccesebben); hogy valójában mindenre megoldás a szex; hogy a feleség „feláldozása” kaput nyithat az új munkára; hogy valójában a 325-ös niceai zsinaton lett elszúrva minden, mikor kimondták, hogy a nőknek is van lelke; stb…stb. Azért nyögve röhögünk.

Verbálisan kap nő és férfi oldal is rendesen, jelmezeket nézve azért mégis elgondolkoztam: az alsógatyára vetkőzött pasik közül az egyik szexi, a másik látványánál inkább az aszexualitás mellett döntenék, a harmadik nevetséges, egyszóval többfélék. A nők viszont: Csákányi Eszter, Takács Nóra Diána, Für Anikó és Budai Zsófia egyfélék, hozzák a dögös nő karaktert, szexis fehérneműben feszítenek. Nem tudom, hogy a) direkt koncepció ez, mondván a legigénytelenebb/legröhejesebb pasival is összefekszik egy jó nő, pláne, ha van lóvé és/vagy hatalom, b) színtiszta realizmus, mondván egy swinger klubban a nő meghódítása (főleg, ha ezt szemmel kíséri a többi hím) akkor izgalmasabb és hihetőbb, ha viseli a női „jelmezeket”, c) rendezői/jelmeztervezői gyávaság.

Ha nem is merészen, de a komédia (színlap szerint: szatírjáték) a darab felénél véget ér és Kate kábszer-látomásában (merthogy anélkül mégsem tud ellazulni) kiderül, hogy valójában az összes eddig felvonult nagy arc(ú), legyen az elnök, vezér vagy családanya így vagy úgy, de lelkileg zavart. Megtudjuk miért is járnak ezek az emberek valójában swingerezni (nagy meglepetés nem fog senkit érni), de a tudásnál tovább nem nagyon jutunk. Szóval értem én a szereplőket, de egyéni tragédiájukról – és ennek bemutatására a darab felétől volt is törekvés - nem győztek meg.

Darab után két fiatal lány beszélgetett, kérdi az egyik, mi volt a darab műfaja? Tragikomédia?

Mire a másik: „Nem. Ilyen az élet.”

Legalábbis a darab ezt akarja elhitetni…

Tasnádi István: Kupidó
Bemutató: 2009. december 16.
Rendező: Tasnádi István