Alter

Dante: Pokol

Már rögtön az elején essünk túl a nehezén: ez borzalmas volt.

Ha valamiféle mazochista attitűdnél fogva valaki mégis arra vetemedne, hogy az előadást megnézze, annak pár hasznos(nak tűnő) információ, egyrészt saját megfigyelésre, másrészt az előadás előtti Nádasdy-féle különórára alapozva. Szóval a förtelem minden bugyrának kimerítése nélkül, álljon itt vázlatpontokban miért is volt ez szörnyű többek közt.

Mottó: Én előre szóltam.

1.) Aki Ladányi Andrea táncművészetére kíváncsi, kérem, készüljön fel, hogy Ladányi végig mozdulatlanul egy trónszékszerűségen áll, melyben viszont Dante ül (szintén végig). Tudom én, hogy nem akármilyen testtudatosságot követel ez száz percen keresztül, dehátkéremazértna… Cserébe viszont szövegének 30%-a nem érthető: a.) mert hadar, b) mert halk, c) mert irdatlan rossz a terem akkusztikája. És még valami, mint egyetemes érvényű igazság: attól, hogy valaki tehetséges táncos még nem feltétlen tehetséges színész. Hogy Balázs Zoltánnak hogy nem sikerült Ladányinál jobb Vergiliust találnia, számomra érthetetlen, ugyanis szerintem nála CSAK jobbat lehetett volna találni.

2.) Dante egy jelenetben így szól: „Brunetto mester Te itt?” Eme szerepet Ligeti Kovács Judit játssza, - hogy rosszul, az még nem is akkora gond -, de általános műveltség ide, érettségi anyag oda, ebből a jelenetből ember rá nem jön ki volt Brunetto mester. Ezt most megosztom: filozófus és rétor, mellékesen homoszexuális, akit Dante a Pokol hetedik körébe, az erőszakosok közé helyez. Roppant cseles, hogy egy nő játssza (játssza = elmondja a szöveget.)

3.) Az előadás színlapján ez áll: „Az előadásban szereplő bűnös lelkek önkéntes civilek, akik a próbaidőszak utolsó hetében lelkesen és odaadóan próbáltak velünk.” Ehhez kizárólag azt a kommentárt lehet fűzni, hogy KEVÉS, kevés volt az az egy hét. Kérem, senkit ne zökkentsen ki és ne kapjon el a röhögőgörcs, mikor a „lelkes” bűnös lelkek teszetoszán sete-sután egymásra néznek („most mi is jön?”), majd óvatosan („remélem nem vették észre a nézők”) visszateszik előző jelenetben leesett csuklyájukat.

4.) Kedves Néző, ne számíts Dante Poklának semmiféle értelmezésére (ne adj’ Isten újraértelmezésére), pusztán a jelenetek egymás utáni eljátszására, mely egy gimnáziumi iskolanapon szuper, Trafóban viszont baromi kevés.

Na ennyit erről, megspékelve még azzal, hogy a Dante-művet (vagy legalább annak tartalmát) nem árt el/átolvasni előadás előtt. Ezt én megtettem, ám a darab olyannyira unalmasra és minden kreativitást nélkülözőre sikeredett, hogy néhol így is elvesztettem a fonalat (de az is lehet, hogy elaludtam). Fekete köpenyes, csuklyás tömegként együttmozgó amatőr bűnös lelkek, ramaty monotónia, nulla játék, közhelyes megoldások.

Szóval jót írni nem nagyon tudok a darabról, rosszat meg már nem akarok.

Még ezt a kb. 2500 karaktert se nagyon érdemli.

Dante: Isteni színjáték - Pokol
Bemutató: 2011. március 31.
Rendező: Balázs Zoltán

Kapcsolódó anyagok:
Török Ákos: Pokoljárók álmossága
MGP: Balázs Zoltán Pokla
Nagy Nikoletta Anna: Dante: Pokol
Bedő J. István: Miért Dante? Mikor Dante?

Tasnádi: Fédra fitness

A színház kétezer éves múltjával nehéz formabontót létrehozni, apróságokkal, például helyszín, viszont lehet izgalmakat okozni. Jelen esetben ez történik, a Fédra fitness helyszíne ugyanis egy fitneszterem (Arnold Gym), súlyzókkal, szobabiciklivel, kangoo cipővel, fitballal. Nem öncélú formabontásról van szó: az eredeti Phaidra történettel ellentétben Hippolütosz (Jaskó Bálint) nem euripidészi vagy racine-i megoldással utasítja el a királynét, hanem egy egyszerű mondattal: „Nem baszlak meg anyám, mert öreg vagy.” E kulcsmondat köré épül a darab, illusztrálva ezzel a „rendszeresen tornázom, jógázom, sportolok, és a testsúly indexemről se feledkezem meg” harmincasok és az öregecske Fédra (lám a név is leegyszerűsített) közti konfliktust.

Ugyanezt tükrözik a jelmezek: mindenki (Hippolütosz, Minitaurosz) melegítőben, tréningruhában, Fédra viszont hosszú, fekete szövetkabátban és piros felsőben nyomja (előbbiek szobabicajt, utóbbi step aerobickot), s még akkor is elegáns marad, mikor „ha azt teszem, mint a fiatalok, fiatallá válok” attitűddel felkeresi és felfedezi a steppadot és a személyi edzőt, mint neveltfia meghódításának egyetlen lehetőségét. Nemcsak vicces a kigyúrt, endomorfokkal, kardiovaszkularitással és egyéb – emberi halandó számára tökéletesen érthetetlen – szavakkal dobálózó edzőnő és a fiatalokkal lépést tartani akaró Fédra párperces tornajelenete, hanem megrendítő, szánalmat ébresztő és megrázó: bármennyire is erőlködik a királyné, egy fitneszteremben örök outsider marad.

És nemcsak a fitneszterem érthetetlen, de a Fédra körüli világ is: a pap tőzsdéről, regresszióról, inflációról, a szexuális felvilágosításra szoruló Hippolütosz mentálhigiéniés személyi trénerről (pap) beszél, Minitaurosz a virtualitásban elmerülő cyber-szemüveges hülyegyerek, Szaurosz pedig tipikus „gyúrunk vazze” típusú macho, hovatovább nőket erőszakoló kokainista macho. Ők Fédra társasága, helyesebben családja, a másik világ, a fiatalok világa.

S hogy mit csinál mindeközben Thészeusz? Fekpadon hever. Kómában. Jelzem nem semmi fizikai-szellemi teljesítmény Scherertől egy órán keresztül mozdulatlanul feküdni, ám onnantól, ahogy felébred sajnos ő a darab leggyengébb láncszeme: ugrabugrál, idétlenkedik, ami nem lenne baj, a baj az, hogy ezt mindennemű hitelesség nélkül teszi. (Értsd: nemhogy halvány elképzelésem nincs milyen királyt szeretett volna eljátszani, de még csak tippem sincs.) Rajta kívül viszont mindenki nagyon rendben volt. És most talán illendő lenne egy „dehát Csákányi azért Csákányi” kötéssel továbbmenni, de nem. Illetve de: Csákányi azért Csákányi, a többi szereplő alakítása viszont éppúgy tízpontos.

Van azonban pár érthetetlen momentum: nem világos például, hogy Szaurosznak mért kell elkezdenie rappelni vagy, hogy mért zendítenek rá néha a „kick-boksz-kick-boksz” kezdetű nótára. Meg kell hagyni élvezhető és feldobó zenei élmények voltak, de ezen kívül…?

Aki lépést akar tartani a kortárs magyar drámával, szereti Csákányit, az alternatív színházat és egy jó, bár nem élete legjobb színházi előadására vágyik, ne hagyja ki a Fédra fitnesst.

Jegy lesz.

Tasnádi István: Fédra fitness
Bemutató: 2009. január 7.
Rendező: Tasnádi István