2011. december 29., csütörtök

Katona: Woyzeck

Mottó:
ahogy a szél meglebbenti a függönyt:
nem a függöny, nem a szél. A lebbenés
Fodor Ákos

Valahogy ez jutott elsőre eszembe a darab után.
Másodjára meg a Bodó rendezte Liliom, helyesebben egy kritika a Schauspielhaus Graz nemzeti színházi vendégszerepléséről, a szerzőnek meg sem kellett volna írnia a kritikát, elég lett volna a nemes egyszerűségében mindent kifejező cím: Irány Graz. Aki látta a darabot, érti: nincs mit szétszedni, elemezni, („Az elemzés magában rejti az érzések elkendőzésének tendenciáját.”) minden a helyén van, úgyhogy a feladat egyértelmű és adott: Nyugati, vonatjegy, Graz.

Aztánmeghogy nyeretlen kétévesként 1994-ben valahogy elkeveredtem a Művész Színház Godot-ra várva előadására (oh, máig megvan a kottarészlet-kellék, amit DARVAS IVÁN KEZE ÉRINTETT!), fogalmam nem volt Beckettről, a mű ikonikusságáról és az abszurdról. Az első felvonás végén értetlenül álltam és azon gondolkoztam, hazamegyek, a darab végén meg azon, vajon van-e még jegy a következő előadásra. (Mindig a végletek.) Hogy a két felvonás között bennem, mint befogadóban mi történt, azt nem tudom, valószínűleg ez a homlokra csapós, minden összeáll érzés.

(Meghogy Ascher biztos látta Keresztest a Cabaret-ban és rájött, hogy az újabb főszerep elkerülhetetlen. Fekete Ernő meg alap, hogy kihagyhatatlan…)

Éshogy milyen jó, hogy Tom Waits csak angolul engedélyezi a dalokat énekelni. Tök egyszerű zenéje és Kathleen Brennan gyilkos, gyomorbavágós dalszövege a színészek sivár angol kiejtésében szólal meg, a katonások pedig szögletesen, töredékesen, de ropják. Abszurd, torz és harmóniamentes, de egy szürke világ (díszlet: Khell Zsolt) torz figuráihoz tökéletesen passzol.

Szóval minden a legnagyobb rendben: a doktor tárgyként kezeli a beteget, a kapitány lenéz, a feleség félrebaszik, akivel félrebaszik üt, Woyzeck öl és mint ketrecbe zárt patkány szabadulást keres. Mégcsak azt se.

És ez a világ tényleg így kerek.

Nincs ezen mit ragozni… irány Graz.

Georg Büchner: Woyzeck
Rendezte: Ascher Tamás
Bemutató: 2011. november 4.