Már rögtön az elején essünk túl a nehezén: ez borzalmas volt.
Ha valamiféle mazochista attitűdnél fogva valaki mégis arra vetemedne, hogy az előadást megnézze, annak pár hasznos(nak tűnő) információ, egyrészt saját megfigyelésre, másrészt az előadás előtti Nádasdy-féle különórára alapozva. Szóval a förtelem minden bugyrának kimerítése nélkül, álljon itt vázlatpontokban miért is volt ez szörnyű többek közt.
Mottó: Én előre szóltam.
1.) Aki Ladányi Andrea táncművészetére kíváncsi, kérem, készüljön fel, hogy Ladányi végig mozdulatlanul egy trónszékszerűségen áll, melyben viszont Dante ül (szintén végig). Tudom én, hogy nem akármilyen testtudatosságot követel ez száz percen keresztül, dehátkéremazértna… Cserébe viszont szövegének 30%-a nem érthető: a.) mert hadar, b) mert halk, c) mert irdatlan rossz a terem akkusztikája. És még valami, mint egyetemes érvényű igazság: attól, hogy valaki tehetséges táncos még nem feltétlen tehetséges színész. Hogy Balázs Zoltánnak hogy nem sikerült Ladányinál jobb Vergiliust találnia, számomra érthetetlen, ugyanis szerintem nála CSAK jobbat lehetett volna találni.
2.) Dante egy jelenetben így szól: „Brunetto mester Te itt?” Eme szerepet Ligeti Kovács Judit játssza, - hogy rosszul, az még nem is akkora gond -, de általános műveltség ide, érettségi anyag oda, ebből a jelenetből ember rá nem jön ki volt Brunetto mester. Ezt most megosztom: filozófus és rétor, mellékesen homoszexuális, akit Dante a Pokol hetedik körébe, az erőszakosok közé helyez. Roppant cseles, hogy egy nő játssza (játssza = elmondja a szöveget.)
3.) Az előadás színlapján ez áll: „Az előadásban szereplő bűnös lelkek önkéntes civilek, akik a próbaidőszak utolsó hetében lelkesen és odaadóan próbáltak velünk.” Ehhez kizárólag azt a kommentárt lehet fűzni, hogy KEVÉS, kevés volt az az egy hét. Kérem, senkit ne zökkentsen ki és ne kapjon el a röhögőgörcs, mikor a „lelkes” bűnös lelkek teszetoszán sete-sután egymásra néznek („most mi is jön?”), majd óvatosan („remélem nem vették észre a nézők”) visszateszik előző jelenetben leesett csuklyájukat.
4.) Kedves Néző, ne számíts Dante Poklának semmiféle értelmezésére (ne adj’ Isten újraértelmezésére), pusztán a jelenetek egymás utáni eljátszására, mely egy gimnáziumi iskolanapon szuper, Trafóban viszont baromi kevés.
Na ennyit erről, megspékelve még azzal, hogy a Dante-művet (vagy legalább annak tartalmát) nem árt el/átolvasni előadás előtt. Ezt én megtettem, ám a darab olyannyira unalmasra és minden kreativitást nélkülözőre sikeredett, hogy néhol így is elvesztettem a fonalat (de az is lehet, hogy elaludtam). Fekete köpenyes, csuklyás tömegként együttmozgó amatőr bűnös lelkek, ramaty monotónia, nulla játék, közhelyes megoldások.
Szóval jót írni nem nagyon tudok a darabról, rosszat meg már nem akarok.
Még ezt a kb. 2500 karaktert se nagyon érdemli.
Dante: Isteni színjáték - Pokol
Bemutató: 2011. március 31.
Rendező: Balázs Zoltán
Kapcsolódó anyagok:
Török Ákos: Pokoljárók álmossága
MGP: Balázs Zoltán Pokla
Nagy Nikoletta Anna: Dante: Pokol
Bedő J. István: Miért Dante? Mikor Dante?
3 megjegyzés:
Szerintem nem borzalmas az előadás, hanem drámailag kevés. Egy hé távolából a Dante-szövegből csak Ugolino gróf történetét tudom fölidézni (családjával börtönbe zárják, éhségében megeszi gyermekei tetemét), amivel csak az a baj hogy a Maladype ezt az epizódot nem játszotta el, hanem Páll Zsolt elmondja. Szépen, nyugodtan érthetően. Az összes többi epizód - hiába a látványelemek, koreográfia, miegymás - ennyi nyomot se hagytak. Ez bizony tényleg kevés.
A szöveg így is nagyon sok, a rossz húzás és gyenge dramaturgia miatt azonban jórészt érthetetlenek a sztorik. Az alapszitu egyébként nem rossz. Mintha egy fentezirajongó olasz-latin szakos bölcsészfiú szigorlat előtti este befüvezne, és a "bad trip" során a vizsgatételek megelevenednének... De valahogy a személyes történetének is be kellene úsznia. mondjuk Brunetto mester helyett magával Nádádival (a ford.)találkozna a hetedik körben.
Az egyetlen jelenet, amit én fel tudok idézni a "nyammogós".
"Mintha egy fentezirajongó olasz-latin..." kezdetű pedig erős mosolyt csalt orcámra. :-)))
Szőke Noémi egy írásban így ír: „Én előre szóltam”. Eme írást Szőke Noémi írta - hogy rosszul, az még nem is akkora gond -, de általános műveltség ide, színházi látásmód oda, ebből az írásból ember rá nem jön mit is akar a szerző. KEVÉS, kevés ez a pár sor. Kérem, senkit ne zökkentsen ki és ne kapjon el a röhögőgörcs, mikor a szerző egyedül alszik a nézőtéren („most mi is jön?”), majd óvatosan („remélem nem vették észre a nézők”) felébred. Ramaty mondatszerkesztés, nulla értelmezés, közhelyes számozások. Megmondja a frankót. Összefoglalva: ez borzalmas volt. Szóval jót írni nem nagyon tudok a cikkről, rosszat meg már nem akarok. Még ezt a pár karaktert se nagyon érdemli.
Megjegyzés küldése