Örkény Színház: János király

Csáki Judit szerint „nagyon jön fel az Örkény”. Szerintem nemhogy jön fel, de jelenleg nincs kőszínházi konkurenciája (nem, még a Katona sem), (értsd: én még itt rossz darabot nem láttam, Üvegcipő, Jógyerekek képeskönyve, A hülyéje, Kasimir és Karoline, Macskajáték mind nagyon rendben volt).

A számomra élvezeti érték szempontjából „leggyengébb láncszem” a tegnap bemutatott János király és gyorsan le is rendezem, miért: ciki vagy nem ciki, nem feltétlen rajongok a királydrámákért, történelmi tárgyú drámákért és ezek paródiáiért (még akkor sem, ha Dürrenmatt az elkövető és akkor sem, ha Shakespeare után), a ki kinek a férje/felesége/unokaöccse/sógora és éppen ki, hogyan, kinek az átejtésével és kijátszásával jut trónra komolyan vétele az átlagosnál nagyobb koncentrációt igényel részemről. Kimondom, ahogy van: nem érdekel. Finomítok: csak speciális esetekben érdekel (pl.: Örkény, Bagossy, Dürrenmatt keresőszavakra egy közös találat). De mint látjuk, adtam neki egy esélyt.

Cserébe a felütés nagyon nagy (lehet, hogy mégse lesz ez olyan rossz? fejleményekért olvass tovább): egymás mögött, egymás után nyílnak szét a függönyök, és jelennek meg sorban a szereplők majd, hogy a nép is képviseltesse magát: leghátul csak úgy mellékesen pár akasztott ember. A francia király (Gálffi László), Fülöp (Polgár Csaba) és Róbert (Ficza István) színrelépésével beindul a gépezet, kezdetét veszi a világ hatalomra sóvár cinikusainak (Anglia és Franciaország) játszmája: ha az érdek úgy kívánja szövetséget és házasságot kötnek, gyilkolnak, ármánykodnak, elárulják és hátba támadják egymást. A nép olyannyira nem érdekes, és nem tartozik a politika tárgyához, hogy a színpadon – két kivételt nem számítva - meg sem jelenik: a darab elején és végén - szigorúan leghátul az uralkodók után - pár másodpercre láthatók a hatalmi játszadozás elszenvedői, pár akasztott ember. Mikor a Fattyú próbálja rábírni Jánost, hogy szóljon népéhez, a király értetlenkedik, és még arról sincs fogalma, hogy szólítsa őket egyáltalán. A nép – akár az uralkodók – sakkfigurák és bábok. Arthur, János unokaöccse szó szerint is: hol Konstancia (Für Anikó), hol más szereplők mozgatják és lesznek hangjai a gyermekméretű fabábnak.

A hatalom szereplői ugyanakkor rossz viccsorozatok, egy képtelen világ képtelen tükröződései. Anglia királyára (Debreczeni Csaba) anyja, mint hülye gyerekére rendszeresen rászól lábjártatásáért („Lábad!”). Lipót, Ausztria hercege, akinek hiába oroszlánbőr (Oroszlánszívű Richárd után szabadon) kabátja, viselkedni nem tudó, asztalnál nagyokat böfögő bunkó marad. III. Ince pápa követe (Mácsai Pál) szinte felrohan hatalmát jelképező trónjára, hogy onnan nézhessen le az uralkodókra. A két király a város előtt vidámparki körhintára emlékeztető lovon és trónszéken várja a bebocsátást; a két szerepet játszó (a francia király követét és az angol király miniszterét) Máthé Zsolt nyakkendője forgatásával (hol piros, hol kék) és szőke paróka/feketekeretes szemüveg felvételével jelzi éppen melyik hatalom talpnyalója és kiszolgálója.

Bagossy nem aktualizálja túl a darabot, de mind az aktuálpolitikára, mind a mindenkori hatalomra szabadon enged asszociálni. (Jelzem: rekeszizmokat komolyan igénybe vevő asszociálás ez.) Sok minden „alájátszik” ezeknek az irányítottan szabad társításoknak: Ignjatovic Kristina jelmezei (az uralkodói család palástja, díszes ruhája alatt sötét öltöny-nyakkendő látható), a szereplők kiszólásai, a fent már említett trónszék és ló, stb.

Történik még ez meg más, de lényeg a lényeg, az Örkény a tőle megszokott hozzáértéssel nyúl a darabhoz, és teszi magáévá. Groteszk, abszurd, paradox jellemek és helyzetek, tökéletes csapatmunka, rengeteg ötlet és kreativitás az új bemutató hozzávalói , és hogy mi sül ki belőle, azt inkább döntse el mindenki saját maga, mert én még mindig változatlanul úúúútálom a királydrámákat. De ez azért egy kifejezetten jól sikerült példány volt...

Dürrenmatt: János király
Bemutató: 2011. március 12.
Rendező: Bagossy László

Kapcsolódó anyagok:
Nyulassy Attila: Akad belőlük bőséggel
Fidelio: A király és bábjai